Falfestés

22. nap

A szerda legjobb pillanata az volt mikor reggel nem futtattam ki a kávét.

Nem volt egy jó nap.

Elmentünk az iskolába hogy kifessük az előző csoport által rajzolt Újrahasznosító-men képet. Körvonalak megvannak, már csak színezni kell. Mit nekünk, délután még egy workshop is belefér.

Két fő problémánk volt, elsőként az hogy csak 3 ecsetünk volt 8 emberre, másodszor pedig a gyerekek akik a szünetben kizárólagos látványosságnak tekintettek minket és egy lépést nem lehetett tenni anélkül hogy hármat le ne tapossak.

Juli és Georgiana ekkor gondolták úgy hogy inkább hazamennek készülni a prezentációjukra és az esti elutazásukra.
Ez annyiban segített, hogy az ecsethiány leszorult 266%-ról 200%-ra. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.

Végül csak elkezdtünk dolgozni, a gyerekek is visszamentek tanulni (kivéve 2-3 akik egész nap boldogítottak, fogalmam sincs hogy minek voltak egyáltalán suliban ha nem volt órájuk). Kiderült hogy a három ecsetből kettő alkalmatlan a kis részek festésére, illetve hogy Gitáristen alkalmatlan a vonalon belüli festésre. Összekötve a kellemeset a hasznossal hazaküldtük a kagylófestő ecsetekért, ezzel megoldva az ecsetproblémát. Más kérdés hogy egyes méretű ecsettel a falfestés kb úgy néz ki mint Sziszifusz keresztezése egy régészcsoporttal. Csinálni is hasonló érzés.

Ebéd után visszamentünk, legalább a gyerekek hazamentek (kivéve a szokásos 2-3 akik úgy látszik a szüleiknek sem hiányoznak).

Végül nem fejeztük be.

Majd ma megünnepeljük a munkát egy kis festéssel.

Este Juliék és Kalina is elutaztak 5 napra, nekem itt maradt a Gitáristen hogy boldogítson.

Nem volt egy jó nap.