Melegkapitány

23. nap

Még volt egy kis elintézetlen ügyünk a fallal,meg megkértük a gondnokot is hogy jöjjön be csak miattunk az iskolába szóval kénytelenek voltunk a suliban ünnepelni a munkát.

Sajnos elfogyott az üres műanyagdoboz amiben a festéket kevertük, így magamra vállaltam a herkulesi munkát hogy lemegyek a partra és keresek egy eldobott műanyagdobozt ami megfelel a célnak. Az iskola azon a szakaszon van, amit minden egyes alkalommal megtisztítunk így az egész délelőttöt arra szántam hogy találjak egy megfelelő dobozt. Végül öt percig tartott. Igazából kettőig, de az első doboznak amit találtam nem tetszett a színe.

A festés remekül haladt, egyedül gitáristen volt kicsit idegesítő, mert ha ecsetet adtam a kezébe a lányok elkezdtek üvöltözni vele hogy azonnal tegye le és ne rontsa el a képet, így a srác végig a nyakamba lihegett és néha megjegyezte hogy ez a rózsaszín nem hasonlít a bőrszínre ,keverjünk vele sárgát is.

Végül elkészült a mű, a két kedvencem Melegkapitány aki két shoppingolás között megmenti a földet, illetve maga a Föld ahol megvalósult a tökéletes Európai Unió Anglia és Németország összekötésével és Dél-Olaszország Görögországhoz csatolásával.

Ebédre kaptunk a hagyományos ünnepi levesből, maradjunk annyiban hogy nem volt rosszabb az íze mint ahogy kinézett.

Délután semmi nem történt, alvás meg facebook party, viszont az este mikor sétáltam a parton láttam 2 teknőst egészen közel a parthoz. Sajnos a fotók kisértetiesen hasonlítanak a Loch-ness fényképekre, szürke valamiben egy másik szürke valami.

Éjjel a mosógép is megadta magát, kiömlött belőle az összes víz, elárasztva a lányszobát. Én hülye meg halogattam a mosást a hétvégéig.