Törökóra

7. nap

A délelőtti program üvegházazás volt, a falu legnagyobb része a helyi üvegházakban dolgozik, Yusufnak is van.4, ebből mentünk el az egyikbe a paprika mellől kiszedni a gazt. Nem volt egy népszerű program, Juli és Georgiana kb fél óra után lépett le, a többiek se bírták sokáig, az olaszok Kalina és én majdnem 11 ig csináltunk úgy mintha dolgoznánk, de mikor mentünk volna el megjelent Yusuf, meghívott teázni meg sütizni és megengedte hogy vezessem a robogóját. Ezt mondjuk rögtön meg is bánta amikor az első kanyar bevétele helyett letaroltam a kutyaházat.

Délben Abir és Husszem főztek, nekem ez is paprikás krumpli volt de ők cselesen megvárták hogy vegyünk normális paprikát. Közben beborult az ég és hidegebb lett ami nem akadályozott meg abban hogy lemenjek a partra, pedig lehet meg kellett volna mert fáztam és kicsit meg is ilyedtem amikor keresztülhajtottak a fejemen egy kecskecsordát.

Délután volt az első törökóránk, villoghattam azzal hogy tudok olvasni törökül mert nem sok különbség van a magyarhoz képest, viszont a szavak közül egyet se jegyeztem meg. Kivéve a Yedi-t. Az hetet jelent.

Este Abir készített vacsorát, a hússütésbe kicsit besegítettem (értsd beleborítottam fél kiló erőspaprikát hogy ne menjen kárba), közben az eső miatt elment az áram az egész telepen, így a vacsorát romantikusan a teknősmentő zseblámpák fényénél ettük meg.
A gitáristen nehezen bírja hogy nincs Skype, számunkra is szokatlan hogy nem látjuk a barátait, szinte már családtaggá váltak.

Yusuf megérkezett, már beszélt az elektromos művekkel, a faluban már van is áram, itt meg mindjárt lesz.

Elmentem a másik lakásba gépelni, de még mindig gyergyafénynél mert áram továbbra sincs.

Reggel van, áram nincs. Husszemnek tikkel a szeme és magában beszél az internetelvonástól.
Azért remélem még ma fel tudom tölteni ez a posztot, délre azt ígérték mindenképp meglesz.

Hat óra van, most jött vissza az áram azt mondta már hogy törökországban a ha valamire mondanak egy határidőt akkor hozzá kell képzelni hogy után?