Szél

21. nap

Elvileg elmentünk volna az iskolába festeni a falakat (kisteknőst, környezettudatos kapitányt és ha a gitáristenen múlik Narutót), de valami vizsga van és ezért eltolták a programot. Helyette lementünk partot takarítani. A változatosság gyönyörködtet ezért én a betonúton elsétáltam addig a pontig ahol abba szoktuk hagyni a szemétszedést a kevés zacskó miatt hogy majd jól megtisztítom azt a szakaszt is. Sajnos akkora szél volt hogy hihetetlen, a parton csak a legkitartóbb eldobott papucsok és döglött állatok maradtak, azokkal meg elég szar megtölteni a három zsákot amit hoztam magammal.

Szerencsére hamar találtam egy erdős szakaszt a parttól kicsit távolabb, ami felfogta a partról elfújt hungarocell hegyeket.
A többiek fél órával később értek utol, fejenként maximum egy zsákot fejeztek be. A gitáristen feltétlen csodálatát mindenképp kivívtam a három teletömött zsákommal.

Délután törökóra volt, végre hasznos kifejezéseket is tanultunk, „ne érj hozzám”, „maradj ott”, „megőrjítesz”. Közben húsz percig elemezték a tüsszentés udvariassági szabályait, mit kell mondani, mit kell válaszolni, milyen nyelven mit jelent ilyenek. Nem volt nagyon érdekes a törökóra.

Este elmentünk az étterembe megnézni a bl-elődöntőt, a tunéziaiak és Kalina maradt itthon a többiek jöttek. Yusuf beült a lányok közé osztani az észt a futballról, 10 percig mesélte, hogy a spanyolok milyen alattomosak, ha kikapnak majd figyeljük meg. Sajnos bármennyire figyeltünk nem kaptak ki.
Ennek ellenére minden tiszteletem Yusufé, én valószínűleg sokkal idegesebb lennék, ha 3-0 nál folyamatosan azt kérdeznék hogy mikor fog már elkezdeni támadni a csapatom és hogy a taktika része-e hogy nem csinálnak semmit.