Kreatív folyamatok

20. nap

Reggel part takarításkor megtaláltuk az első teknősünket amit a szemét ölt meg. Kis húszcentis, valamilyen szárazföldi fajta, rátekeredett egy zsák és megfulladt, úgy kellett egy kagylóhéjjal kivágni belőle mert kézzel nem tudtuk kiszabadítani.
A part amúgy egész tisztának tűnik de még mindig megtöltjük az összes zsákot mire elérünk a halászkunyhókig és az utána lévő szakaszt sosem tisztítjuk meg, lehet most már tényleg ott kéne kezdeni.

Délben megint nekünk kellett főzni, hétfő délben mindig probléma a főzés mert nem sok alapanyag marad a bevásárlás előtt. Szerencsére valamelyik észlény vett pár kiló padlizsánt még a múlt héten így padlizsánkrém levest főztünk. Ami érdekes művelet úgy hogy nincs mixer hogy összenyomjuk a szétfőtt padlizsánt, se tejföl hogy legalább kicsit hasonlítson az íze. Szerencsére a többieknek fogalmuk sincs, hogy milyennek kéne lennie egy krémlevesnek szóval megfelelő pókerarccal bármit meg lehet velük etetni. Meg itt is él a menzás szabály, ha nem ízlik csak meg kell borsozni. Ebben az esetben a borsot a fokhagyma helyettesítette. Végül mindenki kétszer vett és örültek hogy ilyen jól tudunk főzni. Afiyet olsun.

Délután workshop volt, megtanultam tininindzsát festeni a kagylóimra, annyira belejöttem hogy az elrontott teknősös kagylóimra is tininnindzsa fejeket festettem, ahol meg túl kicsi a teknős ott csak egy kék maszkot hogy lássák a gyerekek hogy az nem közönséges teknős hanem Leonardo.
Közben Luca készíti a szemétszörny jelmezemet, a test része egy nagy szemeteszsák, aminek a füleit kellene a vállamra húzni az alján meg két lyukon kidugni a lábamat. Nem túl kényelmes és nem is túl félelmetes, én egyenlőre csak Pelenka-szörnyként hivatkozok rá és ezen még Luca sem sértődik meg. A fej egy sima fekete zacskó két lyukkal a szemeknek, de ha felveszek alá egy napszemüveget akkor a kisebb gyerekeket és a gitáristen talán meg lehet vele ijeszteni.