3. Nap
Tegnap este megbeszéltük hogy nyolckor elindulunk takarítani
a partot. Nyolcra végül a csapatnak több mint a fele átért a másik lakásba és a
tunéziaiak elkezdték főzni a reggelit. Közben Gerogiana, Juli és én az erkélyen
beszélgettünk a bolgár csajjal; szóba került hogy ő nemcsak fekete hanem fehér
boszorkány is és hogy minden reggel megiszik egy csiitalt amitől egyensúlyba
kerül a lelke. A csí ital igazából víz és valami magok de ezt nem árultuk el
neki. Sajnos egy idő után úgy érezte hogy nem vagyok elég kedves vele ezért
megpróbálta kiűzni belőlem a rossz szellemeket. Érzésre ugyan az mint eddig de
ki tudja.
Reggeli után lementünk a partra hogy kicsit megtisztítsuk a
szeméttől, a legszebb találatom egy alig használt pulóver volt félig elásva.
11 kor úgy éreztük hogy eleget dolgoztunk, vettünk sört és
kiültünk az erkélyre meginni, előtte a lányok megpróbálták befenyíteni a helyi
óvodásokat hogy ne dobáljanak vizes lufikat a kóbor kutyákra, valahogy
megértették mert onnantól minket próbáltak eltalálni az ötödikről.
Ebéd után Gerogianával elmentünk sétálni a tengerpartra,
Yusuf a lelkünkre kötötte hogy ne menjen senki se egyedül arra mert „on the
beach things happening, not by the Kazanli people but the syrian workers”. Azt
nem tudtuk meg hogy mik azok a dolgok amik történnek és egy vendégmunkást sem
láttunk, csak 4-5 bazinagy döglött medúzát.
Délután végre megnéztük Mersint (csak 3 nap kellett hogy
legalább egy kis értelme legyen a blogom címének bár élő teknőst még nem
láttunk). Két részből áll, a régi negyedben van a bazár, 10 baklaváért eredeti
Tommy Hilfiger pólókat lehet kapni, de ha veszel kettőt akkor még egy eredeti
Converse cipőt is hozzád vágnak. Mivel 10 pénz kb 1000 forint a Gitáristen megérezte
az üzleti lehetőséget, de sikerült lebeszélni a nagybevásárlásról.
A város új részén csak egy nagy bevásárlóközpontot néztünk
meg, minden ugyanaz mint otthon csak itt a Mekiben a patkányhúst nem röfinek
hívják hanem marhának.
Hazafelé Yusuffal beszélgettem, Ő a helyi húsbeszállító/mentor így nagyon sok embert ismer, a városban is féláron ettünk egy helyen ahol a haverja a tulaj. Yusuf nem tudja megjegyezni a nevemet, megpróbált egy kis ideig Ahmetnek hívni de mondtam hogy ezt talán nem kéne erőltetni így inkább kilóméterekről üvölti hogy „meeeen” akkor 50% hogy velem akar beszélni, 50 hogy Lucával.
Amúgy fogalmam sincs
mennyi igaz a történeteiből de ha a fele az, akkor tud olvasni a nők
gondolataiban, egyszerre 10 emberrel tud megverekedni úgy hogy győz, neki azért
nem kell tetkó mert a késszúrások a vállán sokkal kifejezőbbek és az ujját egy
motorbalesetben vesztette el. Ezt mondjuk pont elhiszem bár azzal a résszel
vitatkoznék hogy a kamionosnak jobban fájt.
Most indulunk a welcome partyra kiváncsi vagyok mit értenek
ez alatt…………
De előtte egy kis Facebook buli, ülünk nyolcan egy asztal
körül mindenkinek a kezében telefon és egy hang nélkül Facebookon beszélgetünk,
valaki lőjjön le.
Helyi étterem, ismerik a tulajdonost, miután elmentek a
vendégek mehetett a török zene és helyi táncokat tanítottak. A Gitáristen hithű
muzulmánként eddig nem ivott alkoholt, itt megitattak vele egy pohár ouzo szerű
italt és kiderült hogy nem csak a gitároknak hanem a táncparkettnek is ő az
ördöge.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése