11 nap
Csak Juli és Georgiana gondolta úgy hogy érdemes esőben
elindulni, de nagy örömükre meggyőztem Angelát és a Gitáristent is hogy jöjjek
így öten indultunk el. A többiek itthon maradtak, kifestettek két tojást és
felírták a falra a számokat törökül. Mondjuk a hármat speciel rosszul írták fel
de a többit eltalálták ami 90%-os arány, egy szavunk sem lehet.
A városba vezető úton rögtön hasznát vettük a Gitáristen
nyelvtudásának, megtaláltuk az átszállást ( meg szerencsék is volt mert
állítólag itt ha megkérdezed egy sofőrtől hogy ez e a te buszod gondolkodás
nélkül rávágja hogy igen bármerre megy.)
Tarsusban rövid keresés után megtaláltuk a Szent Pál
templomot, viszont hosszú keresés után nem találtuk meg a múzeumot. Mivel
vizesek és éhesek voltunk beültük enni az első kebaboshoz ami szembejött, itt
beszélgettünk egy helyivel aki véletlenül tudott angolul és felajánlotta hogy
felvisz a kocsijával a vízeséshez.
Mivel a Gitáristennek már lila volt a szája széle, Georgiana
meg állva elaludt úgy döntöttünk hogy hazabuszozunk, kivéve Julit aki még
mindenképp meg akarta keresni a múzeumot.
Itthon ment a Facebook party ezerrel, mivel elállt az eső
inkább elmentem sétálni a partra.
Juli 7 körül ért haza, egyedül mindent megtalált, miután
elmentünk elállt az eső, kisütött a nap, sőt egy helyi a saját kocsijával
elvitte a barlangokhoz is. Azért mi is jól szórakoztunk a Facebook partyn…..
Holnap valami faültetéses bulira megyük, a többiek szerint
ez azt jelenti hogy egész nap fákat kell ültetnünk egy csapat Kazanli polgár
felügyelete mellett. Nem szeretem ezt a pesszimizmust, szerintem miután kiástuk
a gödröket tuti elmehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése