A menny, a pokol és a királylány

19. nap

Reggel mérhetetlen pontossággal indultunk (helyi viszonyokhoz képest, csak egy fél óra csúszással). Seyhan és Yusuf is jött, az egyesület kisbuszával mentünk így nem kellett a helyi sofőrökre hagyatkozni meg kényelmesebb is volt.

Elsőként a Pokol és mennyország nevű helyre mentünk, 10 pénz volt a belépő; mikor kifizettük és megnéztük a poklot elég sokan elégedetlenkedtek hogy bazi szakadékot ingyen is tudnak nézni. A pokol egy bazi szakadék. Ide dobálták régen a bűnözőket. Annyira tényleg nem nagy szám.
A mennyország nevű hely egy nagy cseppkőbarlang kb 500 méterre a bazi szakadéktól, lent a völgyben. Nem teljesen világos hogy miért ez a mennyország mikor lent van a föld alatt de nem vitatkozom, legalább jól nézett ki. Közben érkezett 3 busznyi turista Irakból, valami hihetetlen amit nyomtak, zászlókkal minden második, üvöltöznek; a kedvencem az volt aki a vállán egy sztereó berendezéssel vonult amiből üvöltött a népzenéjük.

Visszaszálltunk a buszba, elmentünk a nem messze lévő asztma barlangba, ez egy másik cseppkő barlang, annyi különbséggel hogy mélyebben van és tilos benne dohányozni. A gitáristen vett egy nagyon csúnya nyakláncot amit nagyon büszkén visel, Luca divattanácsokat osztogatott neki, addig jutottak el hogy a felső négy gombot ki kell gombolnia az ingén hogy jól látszódjon a lánc végén a cápafog.

Következő megállónk volt a kedvencem, egy kiépítetlen út a hegyoldalon. Sajnos megint előtört belőlem „a világ legrosszabb turistája” attitűd és fogalmam sincs hogy miért vannak domborművek a falban meg hogy egyáltalán hogy kerültek oda meg ki csinálta; de a hely szép volt. A kiépítetlensége nem tetszett mindenkinek, főleg mikor egy 30 centis ösvényen kellett egyensúlyozni a 20 méteres szakadék mellett.

Délután négy körül elértünk végre a Királylány várához, ez eredetileg egy vár a tengerparton aminek az élelmes törökök felépítették a replikáját 100 méterrel beljebb a tengerben. Ide csak vízibiciklivel vagy úszva lehet átjutni. A vízibiciklin összeállt a tegnapi csapat, hasonló eredménnyel, én az olaszokkal végigmentünk a váron, Kalina és Abir pedig minden egyes kőnél pózolt. A másik csapat fél órával később kapott járművet, nem tudom mit műveltek de gitáristennek állítólag nem működött a lába és kézzel volt kénytelen tekerni.

Hazafele megosztoztunk 6 sörön így igen jó hangulatban telt az út. Mersinben megálltunk enni de kilenc előtt öt perccel szóltak hogy azonnal menjünk haza mert a török bajnokságban úgy tűnik hogy bajnokavatás lesz és nem akarunk itt lenni mikor elözönlik az utcákat. Engem mondjuk érdekelt volna annyira nem lehet veszélyes.

Lehet hogy mégis annyira veszélyes, még Kazanliban se tudtunk végigmenni a rendes úton mert ott ünnepeltek a Fener szurkolók.