A paprikaszedés művészete

28. nap

Szakadt az eső egész délelőtt, de nem kreatívkodtunk hanem elmentünk paprikát szüretelni az üvegházba. Elvileg nagyon fontos hogy csak a megfelelő méretű paprikákat szedjük le, mindenki kapott maga mellé egy helyi munkást, aki elvileg leszedte a maradékot amit fennhagytunk. Kicsit túl volt miszticizálva a dolog, mivel senki nem mondta el hogy mi a megfelelő méret, ezért ha kellően sokat mérlegelt az ember, akkor bármit le lehetett szedni. És ami mégis fennmaradt azt az utánunk jövő munkás tuti betakarította.

Délután törökóra volt, a végén lehetett kérdezni fontosabb mondatokat amiket mindenképp szeretnénk megtanulni törökül. Luca a „megiszunk egy kávét?” mondatot fordíttatta le mert folyamatosan szép lányokat lát. Bár elég érdekes lesz ha egyszer véletlenül valamelyik igent mond mivel semmi mást nem tud törökül. Esetleg romantikusan elszámolnak közösen húszig.
A gitáristen teljesen rá van pörögve az előadás végén a tapsviharra, ő a „köszönjük hogy megtekintették az előadásunkat és köszönjük a tapsot is” mondatot választotta. Szerintem hasznosabb lett volna a „hé te ott tedd le azt a követ” de nem akartam elrontani a kedvét.

Ma elmegyünk a helyi egyetemre hogy megtanítsanak mindent a teknősökről, Gitáristen már nagyon készül hogy szép lesz, kikészítette a fehér zakóját meg a fekete nadrágját is, most készül arra hogy fürödjön.
Közben visszajött, nem fürdött mert hideg a víz, helyette inkább bezselézi a haját. Nem értem hogy a fürdést hogy váltja ki a zselé de már régen feladtam hogy bármiben ellentmondjak neki.