Étterem

25. nap

Nem szerveztünk programot így a délelőtt végtelennek tetsző punnyadással telt, én azért összedobtam egy almalevest, kicsit fanyalogtak rá hogy édeset hogy lehet ebédre enni de valahogy kibírták. A gitáristen kicsit jobban szenvedett, neki csak 60%ban ízlett (???), azt a kedves baráti tanácsot kaptam tőle, hogy legyek szíves megtanulni a Julitól hogyan kell zöldséglevest csinálni mert ő azt szereti.

Délután elmentünk Mersinbe nézelődni, nem tudom írtam e a pólós kihívásról (ki tudja a legrondább pólót megvenni a bazárban) de megtaláltam a jelöltemet, sajnos 20 pénz ezért nem vettem meg de erősen gondolkodom hogy ma visszamenjek.

Hamarabb leléptem mint a többiek, annyira nem jött be a közösen bazározás majd valamikor egyedül megnézem, a faluban ettem egy vega-kebabot. Többet nem veszek vega-kebabot.

Este nem volt kedvük főzni meg kenyér se volt a boltban így elmentünk a halétterembe, 2000 forintért kap az ember egy rendes méretű halat, meg mellé 2 féle salátát, kenyeret mindenfélét, csak a hülyének nem éri meg. Ennek megfelelően a Gitáristen itthon maradt mert neki túl drága. Ő maximum 500 pénzt tud áldozni egy vacsorára mert tunéziában kevesebb pénzt keres. Mikor Luca rámutatott hogy csak délután Mesinben 2 jégkrémet evett 4 pénzért akkor azt válaszolta hogy ő nem közgazdász szóval nem érti az összefüggést a jégkrém és a hal között.
Az étteremben csatlakoztak a mentorok is, kitaláltunk egy játékot ami a „tippeld meg hány kiló Husszem” névre hallgat, én 70-et mondtam, a lista végén Luca van aki 55-öt. Hétfőn a bevásárláskor ráállítjuk a zöldséges nagy mérlegére és ott minden kiderül. Lehet hogy ma zöldséglevest főzök hogy kicsit rágyúrjunk a súlyára.