52. nap
Itt van a másik csoport Mersinben, a tegnapi napot velük töltöttük, 10 napos tréningre jöttek biológiai témában. Elég vegyes a csoportjuk, 17-40 évig vannak kb 30-an és nagyon turisták. A közös program viszont végtelenül unalmas volt, megnéztük a városházát amiben semmi érdekes nem volt, tök olyan mint otthon, de legalább kaptunk csokitojást (nem 100%-ig értettem milyen megfontolásból). Utána átbuszoztunk az egyetemre, nem a teknősösre hanem egy másikra. Itt se értettem hogy mit keresünk, volt egy előadás ahol elvileg lehetett kérdezni, de ez kimerült abban hogy mikor alapították az egyetemet és hogy mennyi a tandíj.
A program zárásaként elmentünk egy kávézóba ami legalább hangulatos volt.
Hazafelé Abir végig sírt, kiderült hogy a Gitáristen írt egy levelet a tunéziai szervezetnek hogy Abir folyamatosan szidja őket meg a török szervezetet meg Seyant mint török koordinátort. Nyilván ez akkora kamu hogy hihetetlen, Abir legfeljebb a Gitáristent küldi el napi kétszer az anyjába de az legalább jogos.
Azért megkérdeztem a Gitáristent is hogy ez mégis mi akart lenni; szerintem egy pillanatig nem érez megbánást, bocsánatot nem kért, azt mondja hogy ez egy félreértés volt és hogy mindenki követ el hibát. Meg ha sír és imádkozik akkor az ő vallásában Isten megbocsát neki. Szóval én ezzel beszüntettem vele a kommunikációt, az egy dolog ha az ember hülye, de ha mellé ostobán rosszindulatú is az már sok.
De nézzük a jó oldalát, semmi nem hoz úgy össze egy csoportot mint egy kis közös gyűlölet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése