Bevásárlunk

24. nap

Szokásos pénteki lelkesedés, kilenc után érünk ki a partra, én negyed 11-kor már kitalálom hogy megyek vissza az elvileg megszerelt mosógépet bepakolni meg megírni a bevásárlólistát. 10 percen belül mindenki követ, bár a Gitáristen trükkösen elmegy aludni míg a többiekkel elindulunk vásárolni. Yusuf nincs itt, de úgy érezzük hogy elég ismertek vagyunk ahhoz hogy mindenki tudja hogy ha fizetés nélkül elvisszük a vásárolt dolgokat akkor azokat majd valamikor kifizeti a szervezet. Luca nem teljesen biztos az elméletünkben ezért minden boltba  Yusuf nevét ismételgeti egészen véletlenszerű pillanatokban hogy felismerjenek. Kicsit mintha egy értelmi fogyatékos szellem is lenne velünk (Yuuuuusuf, Yuuuusuf).

Délután megjön az értesítés hogy elfogadták a jelentkezésünket a megérkezési tréningre, a programban minden napra szerepel egy kis alapfokú török óra, ezek nem tudják hogy mi már egy hónapja tanulunk heti két órában. Hogy meg fognak lepődni mikor pókerarccal az egész csoport el tud majd számolni tízig.
Elküldték a résztvevők listáját is, Luca időt és energiát nem spórolva az összes embert beírta a Facebookba, és lestoppolt magának egy portugál csajt.
Mivel kétágyas szobák vannak így el kell döntenünk hogy kettőnk közül ki alszik Gitáristennel. Az ilyen vitás kérdéseket a legjobb kötélhúzással eldönteni de mi lehet hogy maradunk a pénzfeldobásnál. Vagy egyszerűen mi leszünk együtt Lucával, barátunkat meg hagyjuk hogy a lányok felosszák maguk között.

A mosógép persze nem működik, kimosom kézzel a ruhákat, de itt sírás lészen és fogaknak csikorgatása hogy ha ez így marad. Vagy csak nagyon büdös önkéntesek pár héten belül.