Lets go to the mall

33. nap

Reggel mielőtt bárki felkelt volna gyorsan megcsináltam a mosásomat, mivel zuhogott az eső szalagokból készítettem egy remek kis szárító kötél kompozíciót az ágyam fölé, de mire végeztem vele és a ruháimat is kiteregettem már hét ágra sütött a nap. Ez után egész nap egy kis esőnek drukkoltam, hogy ne legyen felesleges az építményem, de persze mikor a gitáristen „stomach shirt„-je szárad az erkélyen akkor nem képes esni.

Ebéd körül bementünk Mersinbe, Kalina maradt hogy kagylókat fessen, Juli pedig később indult a mosás miatt.

Ebédre eldöntöttük hogy elmegyünk pizzázni, kiválasztottunk úgy három menüt hogy a fejenként egy pizza mellé még két liter kólát is kapjunk ingyen, Luca pedig mint hivatásos olasz/pizzaszakértő negyed órán keresztül szótárazta az étlapot hogy kiválassza milyen feltéttel kapjuk a pizzákat. Pech hogy mivel menüt kértünk rögzített feltét van, nem mi választunk.

Luca épp most tudta meg hogy feleslegesen szótárazta ki az összes pizzafeltétet

Ebéd után szétszakadt a csapat, én Georgianával a bevásárlóközpontba mentem, számomra sikeresebb volt az út, sikerült vennem néhány ruhát arra az esetre hogy ha a mosógép megint meghalna, Georgiana meg nem találta meg álmai szandálját hiába mentünk végig 13 és fél bolton.

Este dönert szerettünk volna enni, még a gitáristent is leráztuk odafele úton így minden adott volt a tökéletes estéhez. Sajnos a hely zárva volt. És a gitáristen is utolért.
Szerencsére találkoztunk Yusuffal és elmentünk egy étterembe közösen. Itt megcsodáltuk a Gitáristen új gyűrűjét, hatalmas, ezüst és Fenerbahce címeres. Mikor rákérdeztünk értetlenkedett hogy milyen Fenerbahce? Ja hogy az egy focicsapat? Hát ő a Cristiano Ronaldonak drukkol. Az egy csapat Spanyolországban.

Megyünk a tréningre egy órán belül, lassan talán el is kezdhetnék pakolni blogírás helyett.

Ja megint meghalt a mosógép. Micsoda előrelátás volt megvenni azt a két pólót....