Előadás

48. nap

Reggel korán indultunk (jó 10-kor de az kora), közben rájöttem hogy ha a gitáristen táncával fejezzünk be a darabot akkor a gyerekek a kontraszt miatt lehet hogy úgy fognak emlékezni a színház részére mintha jó lett volna.

Az óvoda Mersinben van, nem tudom hogy magán vagy állami, mindenesetre az igazgatói irodában lévő egész falat elfoglaló tv alapján valószínűleg magán. Vagy csak ismerik a helyi polgármestert. Amúgy jó a hely, a hátsó udvarban mindenféle növényeket termesztenek, vannak csirkék meg juhok is, mivel a városi gyerekek amúgy nem látnának ilyet.

Meglepő módon mindkét előadás jól sikerült, a pelenkaszörny egy stílusváltás miatt átalakult Sátáni Skótszoknyává, de a kellő félelmet kihozza a gyerekekből. Sajnos a gitáristen nem túl jó szuperhősnek, kicsit félelmetes mikor egy fél centiről üvölti a szerencsétlen kislány arcába hogy most már jó lenne ha segítene szemetet szedni mert bizony még a végén a szemétszörny győz.
A kicsik arcán látszik a kognitív disszonancia, tudják hogy a szuperhősnek kellene drukkolni, de mikor ott áll egymás mellett a Szemétszörny és a Kifestett-kopasz nehéz nem az elsőnek szurkolni.
Végül győz az ész, jól összeszedik a szemetet. Persze én a legbüszkébb arra a srácra vagyok aki egyedüliként felvállalja az érzelmeit és hozzávágja az üres tejes dobozt a döglődő teknősökhöz.

Este nagyjából az utolsó közös étkezés folyik, holnapra elfogy a közös kaja, mindenki megy venni magának. Mindegy, én kiszámoltam hogy napi 4 döner mindenképp belefér, azzal meg ki lehet húzni 2 hétig.

Ma délben megint bemegyünk a városba, egy általános iskolában fog Juli előadást tartani, utána a nagy sikerre való tekintettel megismételjük az előadást. Remélem ez lesz az utolsó előadás, mert szerdán már gimnáziumba megyünk....
Bár rohadjak meg a pesszimizmusommal, eddig se jött be, remélem a 17 éveseknek is előadjuk az ördögi skót és a kopasz küzdelmét a teknősökért.