Falfestés

22. nap

A szerda legjobb pillanata az volt mikor reggel nem futtattam ki a kávét.

Nem volt egy jó nap.

Elmentünk az iskolába hogy kifessük az előző csoport által rajzolt Újrahasznosító-men képet. Körvonalak megvannak, már csak színezni kell. Mit nekünk, délután még egy workshop is belefér.

Két fő problémánk volt, elsőként az hogy csak 3 ecsetünk volt 8 emberre, másodszor pedig a gyerekek akik a szünetben kizárólagos látványosságnak tekintettek minket és egy lépést nem lehetett tenni anélkül hogy hármat le ne tapossak.

Juli és Georgiana ekkor gondolták úgy hogy inkább hazamennek készülni a prezentációjukra és az esti elutazásukra.
Ez annyiban segített, hogy az ecsethiány leszorult 266%-ról 200%-ra. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.

Végül csak elkezdtünk dolgozni, a gyerekek is visszamentek tanulni (kivéve 2-3 akik egész nap boldogítottak, fogalmam sincs hogy minek voltak egyáltalán suliban ha nem volt órájuk). Kiderült hogy a három ecsetből kettő alkalmatlan a kis részek festésére, illetve hogy Gitáristen alkalmatlan a vonalon belüli festésre. Összekötve a kellemeset a hasznossal hazaküldtük a kagylófestő ecsetekért, ezzel megoldva az ecsetproblémát. Más kérdés hogy egyes méretű ecsettel a falfestés kb úgy néz ki mint Sziszifusz keresztezése egy régészcsoporttal. Csinálni is hasonló érzés.

Ebéd után visszamentünk, legalább a gyerekek hazamentek (kivéve a szokásos 2-3 akik úgy látszik a szüleiknek sem hiányoznak).

Végül nem fejeztük be.

Majd ma megünnepeljük a munkát egy kis festéssel.

Este Juliék és Kalina is elutaztak 5 napra, nekem itt maradt a Gitáristen hogy boldogítson.

Nem volt egy jó nap.

Szél

21. nap

Elvileg elmentünk volna az iskolába festeni a falakat (kisteknőst, környezettudatos kapitányt és ha a gitáristenen múlik Narutót), de valami vizsga van és ezért eltolták a programot. Helyette lementünk partot takarítani. A változatosság gyönyörködtet ezért én a betonúton elsétáltam addig a pontig ahol abba szoktuk hagyni a szemétszedést a kevés zacskó miatt hogy majd jól megtisztítom azt a szakaszt is. Sajnos akkora szél volt hogy hihetetlen, a parton csak a legkitartóbb eldobott papucsok és döglött állatok maradtak, azokkal meg elég szar megtölteni a három zsákot amit hoztam magammal.

Szerencsére hamar találtam egy erdős szakaszt a parttól kicsit távolabb, ami felfogta a partról elfújt hungarocell hegyeket.
A többiek fél órával később értek utol, fejenként maximum egy zsákot fejeztek be. A gitáristen feltétlen csodálatát mindenképp kivívtam a három teletömött zsákommal.

Délután törökóra volt, végre hasznos kifejezéseket is tanultunk, „ne érj hozzám”, „maradj ott”, „megőrjítesz”. Közben húsz percig elemezték a tüsszentés udvariassági szabályait, mit kell mondani, mit kell válaszolni, milyen nyelven mit jelent ilyenek. Nem volt nagyon érdekes a törökóra.

Este elmentünk az étterembe megnézni a bl-elődöntőt, a tunéziaiak és Kalina maradt itthon a többiek jöttek. Yusuf beült a lányok közé osztani az észt a futballról, 10 percig mesélte, hogy a spanyolok milyen alattomosak, ha kikapnak majd figyeljük meg. Sajnos bármennyire figyeltünk nem kaptak ki.
Ennek ellenére minden tiszteletem Yusufé, én valószínűleg sokkal idegesebb lennék, ha 3-0 nál folyamatosan azt kérdeznék hogy mikor fog már elkezdeni támadni a csapatom és hogy a taktika része-e hogy nem csinálnak semmit.

Kreatív folyamatok

20. nap

Reggel part takarításkor megtaláltuk az első teknősünket amit a szemét ölt meg. Kis húszcentis, valamilyen szárazföldi fajta, rátekeredett egy zsák és megfulladt, úgy kellett egy kagylóhéjjal kivágni belőle mert kézzel nem tudtuk kiszabadítani.
A part amúgy egész tisztának tűnik de még mindig megtöltjük az összes zsákot mire elérünk a halászkunyhókig és az utána lévő szakaszt sosem tisztítjuk meg, lehet most már tényleg ott kéne kezdeni.

Délben megint nekünk kellett főzni, hétfő délben mindig probléma a főzés mert nem sok alapanyag marad a bevásárlás előtt. Szerencsére valamelyik észlény vett pár kiló padlizsánt még a múlt héten így padlizsánkrém levest főztünk. Ami érdekes művelet úgy hogy nincs mixer hogy összenyomjuk a szétfőtt padlizsánt, se tejföl hogy legalább kicsit hasonlítson az íze. Szerencsére a többieknek fogalmuk sincs, hogy milyennek kéne lennie egy krémlevesnek szóval megfelelő pókerarccal bármit meg lehet velük etetni. Meg itt is él a menzás szabály, ha nem ízlik csak meg kell borsozni. Ebben az esetben a borsot a fokhagyma helyettesítette. Végül mindenki kétszer vett és örültek hogy ilyen jól tudunk főzni. Afiyet olsun.

Délután workshop volt, megtanultam tininindzsát festeni a kagylóimra, annyira belejöttem hogy az elrontott teknősös kagylóimra is tininnindzsa fejeket festettem, ahol meg túl kicsi a teknős ott csak egy kék maszkot hogy lássák a gyerekek hogy az nem közönséges teknős hanem Leonardo.
Közben Luca készíti a szemétszörny jelmezemet, a test része egy nagy szemeteszsák, aminek a füleit kellene a vállamra húzni az alján meg két lyukon kidugni a lábamat. Nem túl kényelmes és nem is túl félelmetes, én egyenlőre csak Pelenka-szörnyként hivatkozok rá és ezen még Luca sem sértődik meg. A fej egy sima fekete zacskó két lyukkal a szemeknek, de ha felveszek alá egy napszemüveget akkor a kisebb gyerekeket és a gitáristen talán meg lehet vele ijeszteni.

A menny, a pokol és a királylány

19. nap

Reggel mérhetetlen pontossággal indultunk (helyi viszonyokhoz képest, csak egy fél óra csúszással). Seyhan és Yusuf is jött, az egyesület kisbuszával mentünk így nem kellett a helyi sofőrökre hagyatkozni meg kényelmesebb is volt.

Elsőként a Pokol és mennyország nevű helyre mentünk, 10 pénz volt a belépő; mikor kifizettük és megnéztük a poklot elég sokan elégedetlenkedtek hogy bazi szakadékot ingyen is tudnak nézni. A pokol egy bazi szakadék. Ide dobálták régen a bűnözőket. Annyira tényleg nem nagy szám.
A mennyország nevű hely egy nagy cseppkőbarlang kb 500 méterre a bazi szakadéktól, lent a völgyben. Nem teljesen világos hogy miért ez a mennyország mikor lent van a föld alatt de nem vitatkozom, legalább jól nézett ki. Közben érkezett 3 busznyi turista Irakból, valami hihetetlen amit nyomtak, zászlókkal minden második, üvöltöznek; a kedvencem az volt aki a vállán egy sztereó berendezéssel vonult amiből üvöltött a népzenéjük.

Visszaszálltunk a buszba, elmentünk a nem messze lévő asztma barlangba, ez egy másik cseppkő barlang, annyi különbséggel hogy mélyebben van és tilos benne dohányozni. A gitáristen vett egy nagyon csúnya nyakláncot amit nagyon büszkén visel, Luca divattanácsokat osztogatott neki, addig jutottak el hogy a felső négy gombot ki kell gombolnia az ingén hogy jól látszódjon a lánc végén a cápafog.

Következő megállónk volt a kedvencem, egy kiépítetlen út a hegyoldalon. Sajnos megint előtört belőlem „a világ legrosszabb turistája” attitűd és fogalmam sincs hogy miért vannak domborművek a falban meg hogy egyáltalán hogy kerültek oda meg ki csinálta; de a hely szép volt. A kiépítetlensége nem tetszett mindenkinek, főleg mikor egy 30 centis ösvényen kellett egyensúlyozni a 20 méteres szakadék mellett.

Délután négy körül elértünk végre a Királylány várához, ez eredetileg egy vár a tengerparton aminek az élelmes törökök felépítették a replikáját 100 méterrel beljebb a tengerben. Ide csak vízibiciklivel vagy úszva lehet átjutni. A vízibiciklin összeállt a tegnapi csapat, hasonló eredménnyel, én az olaszokkal végigmentünk a váron, Kalina és Abir pedig minden egyes kőnél pózolt. A másik csapat fél órával később kapott járművet, nem tudom mit műveltek de gitáristennek állítólag nem működött a lába és kézzel volt kénytelen tekerni.

Hazafele megosztoztunk 6 sörön így igen jó hangulatban telt az út. Mersinben megálltunk enni de kilenc előtt öt perccel szóltak hogy azonnal menjünk haza mert a török bajnokságban úgy tűnik hogy bajnokavatás lesz és nem akarunk itt lenni mikor elözönlik az utcákat. Engem mondjuk érdekelt volna annyira nem lehet veszélyes.

Lehet hogy mégis annyira veszélyes, még Kazanliban se tudtunk végigmenni a rendes úton mert ott ünnepeltek a Fener szurkolók.

Adana

18. nap

Erős szél reggel de legalább nincs 35 fok mint tegnap. Az olaszok, Abir, Kalina és én elindultunk Adanába várost nézni. A busz út olyan másfél óra, de legalább van alkalmam megfigyelni a vezetési stílust, a duda a kormány oldalába van építve hogy könnyen lehessen használni, a lámpák ugyan el vannak látva villogó zöld funkcióval is de ez senkit nem érdekel, csak nagyjából tartják be. A kedvencem a „sunnyogós technika”, ha pirosat kap a busz a gyalogosok miatt akkor nagyon lassan elkezd gurulni és ha nem üt el senkit akkor áthajt a zebrán és megy tovább.

Adanában át kell szállni egy másik buszra, mivel számomra az összes ugyanolyan tuti eltévednék hazafelé.

Először megnézzünk a nagy mecsetet, két helyi is gyorsan elkezd róla mesélni, abban egyetértenek hogy ez a második legnagyobb mecset csak abban nincs konszenzus hogy a világon vagy csak keleten. A tornyai 99 méter magasak, azért mert Allahnak is 99 neve van. 

Utána a folyóparton és a bazársoron sétálunk, Kalina minden egyes rohadt bokornál megáll pózolni, ebben még költői túlzás sincs, 300 képet csinált egy nap alatt.
A nap vége felé visszakanyarodunk a mecsethez, Kalináék elmennek fotózni magukat valahova, mi addig a mellettünk lévő rétre megyünk ahogy sárkányfesztivál zajlik (sárkányeregetés nem a mitológiai lény [sajnos]), egy darab használható képet se tudok csinálni róla, de élőben nagyon jól néz ki. Már éppen indulnánk amikor megérkezik egy HÍRESSÉG. Fogalmunk sincs hogy ki ő és miért híres, de mindenki akar vele egy közös fotót és egyszerre 4 fotós és egy kamerás kíséri. Megfog egy gyereket és megcsókolja. Akkor tuti politikus.

Hazafelé csak azért is rossz buszra szállunk.

Holnap megnézzünk a királylány kastélyát, elvileg 8kor indulunk, kíváncsi leszek.