Only God Forgives

52. nap

Itt van a másik csoport Mersinben, a tegnapi napot velük töltöttük, 10 napos tréningre jöttek biológiai témában. Elég vegyes a csoportjuk, 17-40 évig vannak kb 30-an és nagyon turisták. A közös program viszont végtelenül unalmas volt, megnéztük a városházát amiben semmi érdekes nem volt, tök olyan mint otthon, de legalább kaptunk csokitojást (nem 100%-ig értettem milyen megfontolásból). Utána átbuszoztunk az egyetemre, nem a teknősösre hanem egy másikra. Itt se értettem hogy mit keresünk, volt egy előadás ahol elvileg lehetett kérdezni, de ez kimerült abban hogy mikor alapították az egyetemet és hogy mennyi a tandíj.

A program zárásaként elmentünk egy kávézóba ami legalább hangulatos volt.

Hazafelé Abir végig sírt, kiderült hogy a Gitáristen írt egy levelet a tunéziai szervezetnek hogy Abir folyamatosan szidja őket meg a török szervezetet meg Seyant mint török koordinátort. Nyilván ez akkora kamu hogy hihetetlen, Abir legfeljebb a Gitáristent küldi el napi kétszer az anyjába de az legalább jogos.
Azért megkérdeztem a Gitáristent is hogy ez mégis mi akart lenni; szerintem egy pillanatig nem érez megbánást, bocsánatot nem kért, azt mondja hogy ez egy félreértés volt és hogy mindenki követ el hibát. Meg ha sír és imádkozik akkor az ő vallásában Isten megbocsát neki. Szóval én ezzel beszüntettem vele a kommunikációt, az egy dolog ha az ember hülye, de ha mellé ostobán rosszindulatú is az már sok.

De nézzük a jó oldalát, semmi nem hoz úgy össze egy csoportot mint egy kis közös gyűlölet.

Öğrenmek

51. nap

Annyira nem volt jó ötlet teflon edény nélkül elkezdeni császármorzsát főzni, a művelet közepén lábast cseréltem annyira oda volt égve az alja, végül nem lett rossz de senki nem kért belőle meg sokat is kellett mosogatni. Mindegy legalább megpróbáltam. Ma tuti dönerezni fogok.

Volt török óra, igazából nincs nagyon koncepciója, kis nyelvtant veszünk aztán mindenféle random mondatokat kell fordítani. Tegnap Kalina nagyon elemében volt, az élethez nélkülözhetetlen mondatokkal mint "hol találok angol nyelvű mozit", "mikor gyerek volt még nagyon aranyos volt", "itt hagytál minket egyedül, szégyelld magad". Ezt az utolsót Yusufnak akarta mondani mert most egy másik csoporttal van és már két napja nem láttuk. Szerencsétlen tanár kicsit értetlenkedett néhány mondatnál de Kalina megnyugtatta hogy ha az ő angolját megérti akkor tud angolul. Mondjuk ha ebben mérjük akkor a világon senki nem tud angolul.

Este teknősözés volt, nagyon szakszerűen sétálunk továbbra is a parton és néha rábökünk egy lyukra hogy áhá ott van egy és örvedezünk vala. Valamikor a jövő héten jön a másik csoport, majd be kell mutatni nekik hogy mennyire profik vagyunk a teknős monitoringban. Remélem a gitáristen az alkalomnak megfelelően öltönyben fog sétálni.

Ma összeismerkedünk a másik csoporttal, délben kell a kapunál lenni hogy felszedjen a busz. Kalina szerint ván-tú-zíró-zíró hour. Kalina nem tud húszig számolni angolul.

Fodrász

50. nap

Úgy döntöttem hogy most már mindenképp kell egy hajvágás. Megkérdeztem Yusuftól hogy hol érdemes próbálkozni a faluban és a bevásárlás előtt útba ejtettem a fodrászatot is.
A fodrász nagy arc, Mehmed-nek hívják, és nem nagyon tud angolul. Meg magyarul se. Én meg megint elkövettem azt a hibát hogy majd csak elmutogatom hogy "csak két centit vágjál le a tetejéből hogy ne nézzen ki ilyen hülyén". A megoldás az volt hogy híres emberek neveit mondtuk, melyikre hasonlítson, nem igazán az én játékom mert fogalmam sincs hogy melyiknek van jó haja. Végül én megállapodtam Brad Pittnél, Mehmed meg mindenképp Justin Biebert akart. Sajnos nála volt az olló. De a végén szerinte Justin Pitt lett. Lehetne rosszabb is.
A bevásárlás remekül sikerült, úgy döntöttem hogy gyümölcsdiétán leszek 2 hétig meg néha elmegyek dönerezni. Esetleg ha valaki túl sokat főz akkor kérek a maradékból. Igazi fesztiválarc leszek a végére.

Origami

49. nap
Elmentünk hogy másodszor is előadjuk a darabot, de egyel magasabb szinten, az általános iskolásoknak. Az elején technikai nehézségek voltak a projektorral meg a zenével, a 70 db nyolcéves meg ott őrjöngött a színpad előtt de végül jól sikerült az előadás meg a prezentáció is.

Utána se mehettünk még haza, átmentünk egy másik iskolába hogy origamizzunk az ottani gyerekekkel. Az volt a terv hogy teknősöket hajtogatunk ami nem is lenne rossz, de sajnos még a csoport nagy részének is meghaladta a képességeit, így kicsit nehéz átadni a tudást a gyerekeknek úgy hogy még csak a nyelvüket se beszéljük.
A végén a beszámolók szerint nagyjából mindenki leült egy padhoz és megcsinálta az odahozott papírfecniket teknősnek. Én is meghajtogattam vagy húszat. De most legalább nagyon tudok teknőst hajtogatni. Kiosztottuk a festett kagylókat is, állítólag az összes gyerek az én nindzsás kagylóimra hajtott, ez egyiket le is fotóztam amint éppen örül hogy az enyémből kapott. Ez mondjuk a képen nem látszik de tényleg örült.

Este a teknősmentés alatt a gitáristen kiakadt valamin, eldobálta a 4 működő lámpából az egyiket ami eltört, inkább otthagytuk Lucával amíg lehiggad. Luca 10 perccel később utolért, Husszem állítólag éppen hason fekszik a homokban és gödröt ás, így otthagyta.
Aztán a Gitáristen is befutott, az út hátralévő részében próbáltam vele komolyan beszélgetni, tuti hogy nem fogott fel belőle egy hangot sem.
Sajnos most jutottunk el arra a pontra hogy kifogyott a kaja, el kellene mennem vásárolni mert az éhhalál elég szarul hangzik.

Előadás

48. nap

Reggel korán indultunk (jó 10-kor de az kora), közben rájöttem hogy ha a gitáristen táncával fejezzünk be a darabot akkor a gyerekek a kontraszt miatt lehet hogy úgy fognak emlékezni a színház részére mintha jó lett volna.

Az óvoda Mersinben van, nem tudom hogy magán vagy állami, mindenesetre az igazgatói irodában lévő egész falat elfoglaló tv alapján valószínűleg magán. Vagy csak ismerik a helyi polgármestert. Amúgy jó a hely, a hátsó udvarban mindenféle növényeket termesztenek, vannak csirkék meg juhok is, mivel a városi gyerekek amúgy nem látnának ilyet.

Meglepő módon mindkét előadás jól sikerült, a pelenkaszörny egy stílusváltás miatt átalakult Sátáni Skótszoknyává, de a kellő félelmet kihozza a gyerekekből. Sajnos a gitáristen nem túl jó szuperhősnek, kicsit félelmetes mikor egy fél centiről üvölti a szerencsétlen kislány arcába hogy most már jó lenne ha segítene szemetet szedni mert bizony még a végén a szemétszörny győz.
A kicsik arcán látszik a kognitív disszonancia, tudják hogy a szuperhősnek kellene drukkolni, de mikor ott áll egymás mellett a Szemétszörny és a Kifestett-kopasz nehéz nem az elsőnek szurkolni.
Végül győz az ész, jól összeszedik a szemetet. Persze én a legbüszkébb arra a srácra vagyok aki egyedüliként felvállalja az érzelmeit és hozzávágja az üres tejes dobozt a döglődő teknősökhöz.

Este nagyjából az utolsó közös étkezés folyik, holnapra elfogy a közös kaja, mindenki megy venni magának. Mindegy, én kiszámoltam hogy napi 4 döner mindenképp belefér, azzal meg ki lehet húzni 2 hétig.

Ma délben megint bemegyünk a városba, egy általános iskolában fog Juli előadást tartani, utána a nagy sikerre való tekintettel megismételjük az előadást. Remélem ez lesz az utolsó előadás, mert szerdán már gimnáziumba megyünk....
Bár rohadjak meg a pesszimizmusommal, eddig se jött be, remélem a 17 éveseknek is előadjuk az ördögi skót és a kopasz küzdelmét a teknősökért.

Főpróba

47. nap
Mivel hétfőn elő kell adni a színdarabot az óvodásoknak a vasárnapot a felkészülésre akartuk fordítani, befejeztük a jelmezeket, összegyűjtöttünk egy kis szemetet amit majd használunk az előadás alatt és a többiek egy lepedőre ráfestették a hátteret. Ez Kalinának nagyon nem tetszett, igazából fogalmam sincs hogy mi volt a konkrét baja, még mindig nem értem mikor angolul próbál beszélni, tippre elfogyasztották a kék festéket és nem tud több kagylót festeni. Minden esetre nagyon megsértődött és dühösen elvitte Abirt vásárolni a városba. Ez csak annyiban jött rosszul hogy Abir a darab része, és vele is kellene próbálni. Kalinát senki nem hiányolta.
Este azért csak visszaértek, 10 körül elkezdtünk próbálni. Szerencsére Georgiana 3 sör után tökéletesen tudja hozni egy ötéves szellem színvonalát ezért őt kértük meg hogy legyen a közönség, és nagyjából azt is hozta amire számítok az előadáson, szeméttel fogják dobálni a szerencsétlen Pelenkaembert, ahelyett hogy összegyűjtenék szépen külön a papírt külön a műanyagot. A Gitáristen meg nem tudja megjegyezni azt a három mondatot amit írtak neki törökül.
Húdealigvárommár.

Tanulás

46. nap

Mióta átálltunk a 2kor lefekvésre a reggeli kelés is kitolódott 10 körülre, így a nap nagyjából délben tud csak elkezdődni. Angela és Luca el akartak menni mersinbe, gondoltam velük megyek mert jobb dolgom úgy sincs, ettünk egy Burger Kinget aztán hazajöttünk, ennél mondjuk lehet hogy mégis lett volna jobb dolgom. Viszont legalább láttam a török "gyorséttermet", hát a sebessége vetekszik a teknősök partraszállásával, a fagyira a végén 20 percet kellett várni.

A nap további részében mindenki sokat tanult, például hogy nem nagyon vicces bezárni a mentort a szobájába mikor látszik rajta hogy ideges mert esetleg dühös lesz és szétrúgja az ajtót hogy kijusson.
De az is fontos tapasztalat hogy a Gitáristent nem nagyon lehet elkeseríteni semmivel, de ha valaki kiveszi a barátai közül Facebookon az összetöri a szerencsétlen lelkét és elkezd hazavágyódni.
Én megtanultam hogy érdekes meccset nem szabad török étteremben nézni, mert esetleg a hülye török zenére táncoló hülye vendégek idegesíteni fognak. (De legalább nyertünk öröm bódottá.)
Holnaptól pedig megtanuljuk hogy miért hülye ötlet hogy mindenki magának vásárol és főz mert az üvöltözős este sikeresen megszavaztuk hogy mostantól mindenki megkapja a kajapénzt és intézi a saját étkezését, nincs közösködés. Kalina tuti éhen fog halni mert első nap vesz egy cuki rucit a kajapénzéből.

Megint péntek

 45. nap

MSZM, a gitáristen nem is érti talán jobb is. Kiderült hogy ha a élő teknőst látok kijönni a vízből az rosszabb mint mikor csak döglöttet sodor a víz mert nagyon lassan mászik felfelé a parton és olyan szar érzés otthagyni a szerencsétlent de egy óra után van jobb dolga az embernek.
Este bl döntő, nem tudom hol nézzük de ha kikap a real akkor holnap ennyi poszt se lesz mert a parton fogok szomorkodni egy üveg sörrel.

MSZM

44. nap

Az éjszakai őrjárat miatt átalakítottuk a napirendet, mivel minden nap kettőig kint kell lenni a parton a délelőtti programokat eltöröltük, helyette esti és éjszakai program van. Sajnos ezzel az ebéd intézményét is sikerült eltüntetni, mivel Kalina akkor is kimegy a partra napozni meg jógázni ha 11 kor kelt fel és ő lenne a soros a főzésben. Legfeljebb majd ebédelünk négykor. 

Este nyilván parttakarítás, éppen egyedül voltam amikor megláttam egy teknőst 6 méterre a parttól. Végre, közel van, él remekül le lehet fotózni, ráadásul még csak sötét sincs és látszani fog belőle valami. De egyre közelebb jön. Tuti jön tojást rakni, sok hülye meg azt hiszi hogy csak éjszaka csinálják, de ez itt és most kijön és tojást rak, kicsit hátrább is megyek, de nagyon csendesen hogy ne riasszam el. Kicsit furcsán mozog ez a teknős. Lehet hogy sérült. Még jobb mint a tojásrakós, megmentek egy szerencsétlen bajbajutott állatot what a glorious day. Hopp kiért a partra. Ki gondolta volna, hogy húsz percig tart amíg a szerencsétlen döglött teknős megteszi azt a 10 métert a partig a hullámok hátán.

Még az éjszakai őrjárat előtt beállított Seyhan beszélgetni a programról, remek volt sikerült berobbantani a feszültséget ami az elmúlt héten itt volt, volt itt minden sírás, üvöltözés mindenkirohadjonmeg, partytime. Bár a kedvencem Kalina volt aki csak feljebb tekerte a hangerőt az Ipodján és tovább festegette a kagylóit.

A végén ittam egy sört és mindenkivel kibékültem. Remek nap volt.

 Legalábbis ennek a kettőnek tuti.

Tojásrakás

43. nap

Megint partot takarítottunk, mint kiderült nem vagyunk nagyon szakszerűek, elvileg elsőre csak a nagy szemeteket kellene összegyűjteni mindenhol, és csak miután az megvan leállni a kis darabkákért. Igazából érthető, így tényleg lehet hogy akár a halászkunyhók utáni részt is ki tudnánk takarítani. És még csak meg se vagyok lepődve, hogy a csoport még a szemétszedést is el tudja rontani.

Mindenesetre fél 11 után senki sem dolgozik szívesen, ilyenkor lehet Facebook partyzni, vagy napozni a parton.

Délután hirtelen előtört a mélységből a szemétszörnyes előadás, kiderült hogy jövő héten valami óvodában elő akarják adni. Ennek örömére próbáltunk. A Gitáristent szerep szerint (!) fejbe kell vernem egy kólásüveggel, ráadásul a végén tényleg lesz tánc. Viszont a fejem nem látszik a maszkban és mivel a végén halott vagyok, a táncban se veszek részt. 

Elkezdődött a tojásrakó időszak, este tízkor elindultunk a partot figyelni hogy látunk e teknősmamákat. Elég relaxálós dolog lesz a későbbiekben, ha látunk egyet fészket ásni akkor egy-két ember ott marad hogy figyeljen a kutyákra meg az emberekre hogy ne zavarják, utána meg visszakísérik a vízig. Viszont amíg fészket ás, az eltarthat 2 óráig is. Kíváncsi leszek hogy Kalina mit fog kezdeni a feladattal mondjuk éjféltől kettőig mikor normális esetben tízkor elmegy lefeküdni. Vagy a gitáristen aki egyszer állítólag 15 percig képes volt csöndben egy helyben ülni, de ezt se látta senki és nem is hisszük el.
Persze ők nem tudják hogy ez lesz a feladat mert az őrjárat közepén mielőtt Yusuf elmesélte volna hogy mi lesz a feladat megunták és hazamentek.

De legalább 5 hét után láttam élő, nem sérült tengeri teknőst. Már megérte.

Killingspree

42. nap

Reggel szinte hihetetlen de parttakarítás, Georgiana nem jön, éppen haragban van a világgal, bár elég idegesítő amikor 10-kor oszt meg valamit a Facebookon „good morning” aláírással, míg mindenki más már nyolc óta a parton szenved. Később se jobb, látványosan elvonul a másik lakásba valamit csinálni.

Ebédre megint kreatívkodás van, Juli csinál valamit sok zöldségből meg rizsből, szerencse hogy minden étkezéskor mindenki nagyon éhes.

Délután törökóra, az accusativ és dativ nekem már kicsit sok, mondjuk a csoport is így van vele, mikor a tanár felajánlja hogy mondjunk példamondatokat amiket majd közösen lefordítunk mindenki nagyon csöndes lesz, az oktató meg inkább befejezi az órát.
Pedig tényleg remek szórakozás összerakni olyan szavakat mint „uyumayackiniz”. Ebből az „uyu” a szó. A többi a toldalék. Amúgy azt jelenti hogy nem fognak aludni.
Georgiana persze látványosan szenved még mindig, ennél már csak az látványosabb ahogy mindenki leszarja. Bár engem kezd kicsit idegesíteni. Főleg azzal hogy egy hete nem szól hozzám nyilván fogalmam sincs miért.

Délután Angelával bemegyek a boltba, még mindig hihetetlen hogy itt az egy kiló citromért 2 lírát kell fizetni. Angelának mondjuk annyit se mert az öreg boltos be akar vágódni nála a kiló ingyen citrommal.

Este vacsora előtt jutok el arra a pontra hogy beszélgetek Georgianával mert még egy nap és valaki megüti. Szerencsére a tréningen egy egész délelőttöt szenteltünk a konfliktuskezelésre és a kommunikációra szóval a tudás és az igazság az én oldalamon áll mi baj lehet.
15 perc alatt elérem hogy ne megossza a gyűlöletét az egész világgal hanem irányítsa az egészet rám. Hát írjuk be félsikernek. Talán ha egy egész napot a kommunikációra szántunk volna az „ez nem verseny, dolgozzatok együtt” játékok helyett…..

Este még a Gitáristennel is sikerül egyet ordibálnom, ha sikerül tartanom ezt az ütemtervet akkor a hét végére már senki nem áll velem szóba csak a teknősök meg a kóbor kutyák.

Kopasz

41. nap

Jövő héten elkezdjük a valódi tenkősmentést, az a monitorozást a parton éjszakánként. Mivel kb két hete nem takarítjuk a partot ezen a héten annyi a feladat hogy normális állapotba hozzuk mielőtt elkezdődne a tojásrakó időszak.

Nem ez lesz a legszebb hét a program során, a délelőtti és a délutáni program is parttakarítás volt, valószínűleg ma is lesz legalább délelőtt.

Tegnap még itt voltak a gaziantepiek is, a vállalkozóbb szelleműek még a parttakarítást is bevállalták. Délben mindenki haldoklott senki nem akart főzni ezért bevásárlás címszóval bementünk a városba enni.

Estefelé elindultak haza, előtte még az egyik ingyen adott egy hajvágást a gitáristennek, most nem tudom eldönteni, hogy vicces vagy nagyon félelmetes lett.

Látom megint sikerült nagyon kreatív posztot összehozni, talán sokat segítene ha legközelebb nem nézném el az órámat és kelnék fel hatkor….

Visszatérés Sohaországba

40. nap (mondjuk.kb.)
Reggel érzékeny búcsút vettünk az összes kínaitól (főleg Bruce-tól akinek hosszú haja és fegyverfétise van), és megindultunk hazafelé.
Elsőre egy kicsit megijedtem mert egy 10 személyes kisbusz szedett össze, de szerencsére átszálltunk egy normális buszba, olyan törökös, ami itt dícséret, wifi, kávét szolgálnak fel és mindenkinek van saját tévéje. Mondjuk a filmválaszték erősen korlátozott, mikor megpróbáltam megnézni a Captain Philipst egyszerre két feliratot is kaptama hozzá. Az egyik kínai volt a másik meg ugyan angol de az Éhezők viadalához tartozott.
Végül kiegyeztünk egy Elysiumban ami angolul beszélt nagyon halkan és olyan akcentussal hogy amit hallottam azt se értettem. De legalább elment vele 2 óra az útból.
Kazanliban legalább a helyi gyerekek örültek nekünk, a többiek közül csak a gitáristen arcán láttam azt a gyermeki lelkesedést amit vártam megérkezésünk kapcsán.
Még itt vannak a Gaziantepi önkéntesek, csináltak tábortüzet a parton biztos nagyon hangulatos lett volna ha nem vagyok meghalva, így inkább elmentem lefeküdni. Hajnali háromkor visszajöttek, a gitáristen felkapcsolta az összes lámpát, üvöltve megérdeklődte hogy alszom e és ha igen akkor miért válaszolok. Utána kedvesen egy fél órán keresztül felajánlotta hogy aludjak együtt az egyik önkéntes sráccal mert nincs elég hely. Husszem nagyon hiányoztál.

I found a rock i like

Szóval görem ahol minden a sziklákról szól. Very touristic place, azaz sok az Ázsiai és majdnem mindenki beszél angolul.
Úgy döntöttünk hogy nem fizetünk be buszos utaztatasra, jó lesz gyalog is. Luca és juli elmentek egy múzeumba, angelaval mi inkább a kiepitetlen részre mentünk. A helyiek a 12 században építettek a sziklába lakohelyeket meg az ókeresztények templomokat. Mivel megszamlalhatatlan mennyiségű ilyen kis barlang van nincsenek is nagyon jelölve meg védve, hihetetlen mikor az ember bemegy egy barlangba és nem tudja hogy csak egy kis lukat talál vagy egy óriási oszlopos csarnokot.
Délben kebabot ettünk, minden városban saját kebab van, mindenféle helyi specialitásokkal, nekem az összes egyforma de ebben pl pont joghurt volt.
Este megneztuk a naplementét sörrel a kezünkben, very touristic, holnap irány vissza az óvodába.

tréning no4

Szerintem feladták hogy megtanítsák a csapat munka fontossagat, semmi alkossunk csapatokat aztán dolgozzunk együtt szinte hiányzott. Inkább a ibucsuzkodas volt, kitölteni néhány kérdőívet ilyenek. A csapat 3/4 része egykor ment vissza mersinbe(kicsit idegesek voltak mikor a busz indulasa előtt 2 perccel még a vicces értékelés ment), a gaziantepi csapat nálunk fog lakni a hetvegen. Megnéztem volna yusuf fejét amikor megérkeznek de inkább a hétvégém az olaszokkal és julival töltöm a kapadokiai völgyben. Ahol a sziklák vannak. Remélem találok egy követ ami tetszik.
A szállás tömeg motel de legalább hangulatos, 10 japóval vagyunk egy szobában.
Ó majdnem elfelejtettem a legfontosabbatt, találkoztunk egy török sofőrrel aki megáll a pirosnál. A taxisofőrünk volt.

tréning no3

Egy kis játékkal kezdtük a napot, 3 csapatot kellett csinálni. Nem, nem volt verseny. Igen volt akinek még mindig nem esett le hogy sosem verseny. Igen az egyik a gitáristen volt. Nem, sajnos továbbra se tudom hogyan lehet élni egy számjegyű IQ-val, de ha nagyon figyelek tuti rájövök a titkára.
A játék után a konfliktus kezelésről beszélgettünk, örömmel láttam hogy az elméleti PC bullshit mindenkinek nagyon megy. Egyszer mondjuk jó lenne látni ugyanezt a gyakorlatban is tőlük.
Igen egy kicsit felőrölt engem is ez a hét.

Délutáni program szerencsére utazás és turistáskodás volt, szép vulkanikus sziklák leginkább. Be volt ígérve egy teve alakú szikla is, én az első allomasnal büszkén lefotoztam (miután kiválasztottam a tök ugyanolyan 6 teve alakú szikla közül a legtevébbet). Negyed óra buszozás után viszont elértük az igazi sziklát, ami nem volt jobb mint az enyém csak komolyabb pr-csapat állt mögötte.
Holnap elhúzunk innen, lehet lassan meg kéne érdeklődöm hogy mi a többiek terve.

tréning no2

Tegnap délelőtt is volt tréning, bár most Legalább 10 percet kellett gondolkozom hogy mi történt; kicsit összefolynak az események. Az önkéntességről voltak kérdések amikről beszélgetni kellett. Délután az elfogadásról meg a kulturális különbségekről kellett beszélni, elsőként eljátszottak velünk egy játékot, mintha egy nomád arab törzsnél lennénk vendégek, ahol a nők a földön ülnek a férfiak a széken és a nők etetik a férfit stb..... Utána meg kellett beszélni hogy tetszett, mindenki nagyon jó tanuló volt, elnyomják a nőket, fúj de patriarchális társadalom. Persze ha az ember belegondolt hogy tuti megint a "butus önkéntesek előítéletekkel élnek tanítsuk meg őket hogy kis buták" tanítási módszert alkalmazzák akkor nyilván azt kellett mondani hogy jajjj 5 perc alatt nem lehet ítélni. Persze ez volt a megoldás, valójában a nők nyomták el a férfiakat. Ami mondjuk nem tudom hogy miért jobb de hát az üzenet átjött. Utána a kultúra felépítését magyarázták. Olyan mint a hagyma (de mikor megkérdezem hogy ha a napon hagyják bebarnul és fehér szőrt növeszt-e senki sem értette. Műveletlenek.)
Volt egy sorverseny is ami vicces volt és pont döntetlen lett a vége. Bár én végig gyanakodtam hogy a végén kiderül hogy nem is verseny és ha együtt dolgozunk akkor sokkal.jobb.

Tréning no1

35. Nap
A reggeli tényleg jó, svédasztalos, a kedvencem a méz, egy nagy lépő kell letörni a darabokat. A tréning elején folytatjuk a nevtanulast amit tegnap elkezdtunk, remekül megy, legalább 3 embernek megjegyzem a nevét. Utána 2 csapatban kell a városban feladatokat megoldani (tipikus radírt értékesebbre cserélni stb.....) a végén bejelentik hogy igazából nem is volt két csapat csak a butus önkéntesek gondolták hogy azért válunk ketté meg kapjuk ugyanazokat a feladatokat mert ez egy verseny. És ugye mennyivel jobb lett volna osszedolgozni. De.
Délután is van valami oktatás a tanulásról itt már kicsit elveszett az érdeklődésem.
Este kiprobaltuk a törökfürdőt és szaunát. Olyan törökös; kicsit koszos, nincsenek lányok de azért nem vészes.