VAKÁCIÓ

60. nap

Hát vége van. Most lehetne az, hogy leírom az utolsó napon mi történt, hogy délelőtt tényleg elment a víz a másik lakásból is, hogy elmentünk még utoljára dönerezni, hogy még egyszer végigmentünk a parton, hogy a végén csak sírtak a lányok, hogy meg vagyok áldva a gitáristennel és egészen Isztambulig elkísért. Vagy írhatnék arról is, hogy mi fog hiányozn:i reggel a tengerre hangjára ébredni, egy borzalmas kávé társaságában hajnalban blogolni, játszani a gyerekekkel akik mindent amit csinálsz feltétlen ámulattal figyelnek, este meginni egy sört az erkélyen miközben a nap lassan lemegy a város mögött, éjszaka sétálni a parton és figyelni hogy hátha egyszer egy szerencsétlen teknős tényleg segítségre szorul, elmenni valahova közösen enni, vagy egyszerűen csak hallgatni hogy milyen szürrealisztikus dolgokról tudnak a többiek órákon keresztül beszélgetni. Vagy csak egyszerűen csak írhatnék a csoportról is, két hónap alatt mindenkitől kaptam jót és rosszat is, de így a végén senkire nem mondanám hogy nem kellett volna a csapatba. Persze írhatnék mindenféle nagy szavakat is a lezárás kapcsán, hogy mennyit tanultam elfogadásról, toleranciáról mennyire megismertem magamat és mennyivel jobb ember lettem, nagy szavakat barátságokról és életre szóló élményekről.

De így hajnali háromkor az isztambuli reptéren félig halottan nem fogok ilyeneket írni. Különben is hülyén néznék ki ha véletlenül megkönnyezném az emlékeket.

Nem olvastam vissza egy blogbejegyzésemet sem. Nem tudom hogy milyennek írtam le ezt a két hónapot. Ismerve a stílusomat valószínűleg a gúnyos elégedetlenség lehetett a fő irányvonal. De minden nehézség és hülyeség ellenére élveztem ennek a két hónapnak minden napját, és egy pillanatig nem bántam meg hogy belevágtam.

Á az utolsó bejegyzés utolsó bekezdése. Ide kéne valami nagyon mélyet írni ami megmarad az olvasókban és legalább egy kis könnyezésre készteti őket. Azt hiszem erre a legalkalmasabb ha felidézem a Gitáristen elköszönését:

„Im Houssem, 21 years old. I came here as a tunisian man, and i leave as a tunisian man.”

 

AKÁCIÓ

Ó az utolsó teljes nap krónikája. Ha jobb az idő most tuti annyi lenne hogy egész nap a parton napoztam és már nagyon szép barna vagyok. De az idő szar volt, esett az eső és fújt a szél. Szar ügy.

Napozás és főzés helyett bementem a faluba ebédelni, sőt még két doboz török édességet is vettem, bár nem tudom hogy fog beférni a táskámba úgy hogy ne essen szét a papírdoboz. Mikor visszatértem a lakásba egyrészt ott volt a másik csoportból egy srác aki volt ugyanezen a teknősmentős programon és visszajött nosztalgiázni; másrészt ott voltak a vízművek emberei hogy most ebben a lakásban is elzárják a vizet. Negyed óráig szerelték a főcsapot, eláztatták a lépcsőházat és nagy büszkén elmentek. De vizünk továbbra is van. Nem mintha panaszkodnék.

Este búcsúbuli volt az étteremben, (valahogy Luca csaja is odakeveredett) nem kimondottan az a party hangulat, kis török tánc kis alkohol de senki sem sírt milyen búcsúbuli az ilyen.

Mondjuk nekem is vannak remek ötleteim mint 5 óra alvás után felkelni és blogot írni úgy hogy az éjszakát már az Isztanbuli reptéren töltöm.

KÁCIÓ

58. nap

Elég rohanós lett a reggel, Kalina háromnegyed kilenckor kopogott be hogy akkor ugye tudjuk hogy fél tízkor indulás van. Persze a két hónap alatt most volt az első alkalom mikor a fél tíz tényleg fél tízet jelentett.
Mindegy elmentünk Mersinbe hogy találkozzunk a másik csoporttal; meglátogattuk a városházát (enyhe deja vu), de ezúttal magával a polgármesterrel találkozunk. Mondjuk Ő a törökös pontossághoz tartotta magát de ez a fél óra várakozás olyan otthonos volt a reggeli pontossághoz képest. Végül semmi érdekeset nem mondott, de a végén kaptunk csokitojást és csinálhattunk közös képet a polgármesterúrral. #Bestdayever.
Ebédelni elvittek a hotelbe ahol a másik csoport lakik, itt beszélgettem Luca jelenlegi kiszemelt nőjével. Luca mindig kiszemel valakit akibe nagyon szerelmes lesz de aztán az esetek nagy részében egy szót se beszél velük.Na ezzel a csajjal beszél, így az egész csapat azért harcol hogy összejöjjenek. Kivéve a Gitáristen aki nem veszi a lapot és folyamatosan menne velük ha nem fognánk le.
A csaj amúgy operaénekesnek tanul és megmondta hogy szükségtelenül magas vagyok. OK.
Sajnos még nem volt vége a programnak, a környezet napja alkalmából az IQ fighterek csináltak transzparenseket (fantasztikusak: van sablon  "SOS turtles", van kicsit buta "Safe me" és van kicsit erős "Dont throw your FUCKING garbage on MY earth"), ezekkel kellett a helyi plázában tüntetni. Szerencsére én lecsaptam egy elég ártatlan "június 5, a környezet napja" feliratúra így nem égtem annyira. Bár olyan profi sosem leszek mint Georgiana aki elment shoppingolni a tüntetés helyett.

Este olyan erős szél fújt hogy inkább nem mentünk teknőst menteni, ilyen hullámzásban úgysem tudnak kiúszni a partra. Gondolom.
Ja a mi lakásunkban nincs víz tegnap óta de ezt a másfél napot fél lábon is. A repülőről csak nem dobnak le mert büdös vagyok.

ÁCIÓ

Tegnap nagyon sok dolog történt (kitöltöttem a final reportot, még viccesebb mint a YouthPass) sajnos most nem tudok beszámolni egyikről sem mert tegnap hajnali kettőkor sikerült írni hogy ma fél tízkor indulunk. Sajnos ez az üzenet senkinek nem jött meg mert kettőkor már rég aludtunk így most volt fél óránk hogy felkészüljünk és induljunk. Azért jellemző hogy nekem van időm blogot írni.

CIÓ

56. nap

Reggel (jó kit akarok átverni 11 kor keltünk, szóval olyan dél körül) bementünk Lucával Mersinbe hogy ajándékot vegyünk. Nem volt egy nagy siker, Luca végül semmit nem vett, én viszont beszereztem egy remek hűtőmágnest, már látom mennyire fog neki örülni az egész család.
Viszont kipróbáltuk a Mekit ahol egyfolytában Török Hetek van, Luca szerint Atatürk menüt ettünk, szerintem Alatürka volt de nem veszünk össze azon hogy nem tud olvasni. Amúgy is, az ember itt mindenhol Atatürkbe botlik, van is egy remek játékunk, ha bemegyünk egy szobába/boltba/bárhova, az nyer aki először megtalálja Atatürk képmását (Atatürk zászló, Atatürk sál, Atatürk bögre, Atatürk és a himnusz című sablonkép stb....)

Délután a másik csoport jött Kazanliba, tartottak egy előadást a helyi gazdáknak ami számomra végtelenül érdektelen és legalább ugyanennyire unalmas volt. A legjobb kérdezz-felelek szekció volt, a gazdák törökül mondtak valamit, Seyhan lefordította angolra aztán a választ vissza törökre. Az egyik gazda nagyon szépen beszélt, a többi farmer meg is tapsolta az IQ fighter csoport meg csatlakozott a tapsviharhoz, nagyon felemelő volt. Mondjuk mikor Seyhan lefordította kiderült hogy kb elküldte a fenébe az egész előadást de hát annyi baj legyen, nagyon szépen mondta, járt a taps.

Éjjel elmentünk velük teknőst menteni, nagyon professzionális , egyes sor, senki nem beszél, ha meglát a vezető egy teknőst akkor mindenki leguggol és négykézláb oda lehet osonni megnézni de nagyon óvatosan.
Mi is pont így szoktuk csinálni. És nem haltunk meg a röhögéstől mikor harminc ember kezdett el nagyon lassan odanégykézlábalni a szerencsétlen teknős köré.
Kicsit lassú volt a professzionális módszer, egy óra alatt nagyjából 300 métert sikerült megtenni, aztán a másik csoportnak már késő volt és hazamentek aludni. Mi meg másfél óra alatt leellenőrizünk a maradék négy és fél kilométeres partszakaszt.
Hiába nem vagyunk elég professzionálisak.

IÓ

55. nap

Nem volt elég szép idő ahhoz hogy bármi értelmeset csináljuk, ezért elkezdtem a kötelezőt; a program végén kapunk egy YouthPass nevű valamit amiben igazolják hogy részt vettünk ezen a projekten. Ez eddig oké is lenne, de van benne 8 referencia amik szerint értékelni kell az önkéntest
1. Az anyanyelven folytatott kommunikáció
2. Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció
3. Matematikai kompetenciák és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén
4. Digitális kompetencia
5. A tanulás elsajátítása
6. Szociális és állampolgári kompetenciák
7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia
8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség

A nagy probléma hogy kitalálták hogy mindenki értékelje saját magát, E/3 személyben. Ez egyrészt marha idegesítő ki a fene ír magáról E/3-ban másrészt a megadott kompetenciák fele nettó bullshit(a tanulás elsajátítása WTF?) a másik felének meg semmi köze a projektünkhöz (bár lehet hogy matematikai kompetencia hogy tudom hogy 20 lírából 4 sör meg 2,5 liter kóla kifér és még marad is 50 figyingem). A végére kicsit meguntam, a 7. pontra sikerült annyit beírnom hogy "He is creative".
Mindegy a gitáristenénél nem lesz rosszabb, ő csak kimásolta a segédkérdéseket és átírta magára (képes volt az önkéntes csoportban dolgozni?------> Houssem képes volt csoportban dolgozni)

Ebédre Luca főzött, valami nagyon speciális ragut, előző nap már 4 órán keresztül dolgozott vele, kis lángon főzés, aprólékos fűszerezés stb... Egy napig hagyni kell a hűtőben érni és utána már csak serpenyőben kell megmelegíteni.
Tanulság a jövőre Lucának hogy a serpenyőt nem szabad a horpadt oldalával kifelé feltenni a tűzre mert esetleg lecsúszik.

Jó a történethez hozzá tartozik hogy csak fél adagot melegített egyszerre így senki nem halt éhen szerencsére.

Este teknőst mentettünk, szerintem mindenki érzi hogy teljesen értelmetlen így hogy még csak kutyák sincsenek de gyakorolni kell a professzionális sétálást mert elvileg ma jön a másik csoport hogy megnézzen minket munka közben.

Ó

54. nap

Azért jó délben kelni mert az embernek nem kell foglalkoznia a reggelivel, rögtön lehet az ebéddel kezdeni. Ami mondjuk nem hátrány ha mindig elfelejt bevásárolni előző nap.
Angela úgy döntött hogy mindenképp ki akarja próbálni a török pizzát, Georgiana meg én is vele mentünk Mersinbe hogy találjunk egy helyet ahol ehetünk. Érdekes úgy keresni egy ételt hogy nem tudod hogy hogyan néz ki, gyakorlatilag az összes étteremnél, kebabosnál és pékségnél megálltunk hátha látjuk kiírva. Nem láttuk. De nagyon segítőkészek voltak, a következő sarkon jobbra, utána 100 méter egyenesen. De valószínűbb hogy csak ezt a mondatot tanulták meg angolul mert bárhol voltunk a városban ugyanezt mondták. Végül egy srác elkísért az étteremig, annyira nem volt bonyolult, a helyet úgy hívják hogy "Alibaban" és ott van közvetlenül a Burger King mellett. Talán ha ezt mondják a hülye 100 méterük helyett........
A török pizza amúgy gyakorlatilag vékony tésztás melegszendvics, semmi különös. De legalább mikor a lányokkal megyek étterembe a teára meghívnak a pincérek.

Ebéd után bementünk a bazársorra, sajnos ez még mindig nem a turistabazár, ahol tradicionális török ruhákat lehet venni; inkább a másolt filmes, hamisított ruhás vonalon mozog. Veszek is egy kamu Converse cipőt 30 pénzért, legyen emlékem a bazárról.

First World Problem

53. nap


Tegnap hogy nem lehetett nyugodtan napozni a parton, mert a szél belefújta a homokot a szemembe.
Kb ennyi történt. Nem volt egy produktív nap.

Only God Forgives

52. nap

Itt van a másik csoport Mersinben, a tegnapi napot velük töltöttük, 10 napos tréningre jöttek biológiai témában. Elég vegyes a csoportjuk, 17-40 évig vannak kb 30-an és nagyon turisták. A közös program viszont végtelenül unalmas volt, megnéztük a városházát amiben semmi érdekes nem volt, tök olyan mint otthon, de legalább kaptunk csokitojást (nem 100%-ig értettem milyen megfontolásból). Utána átbuszoztunk az egyetemre, nem a teknősösre hanem egy másikra. Itt se értettem hogy mit keresünk, volt egy előadás ahol elvileg lehetett kérdezni, de ez kimerült abban hogy mikor alapították az egyetemet és hogy mennyi a tandíj.

A program zárásaként elmentünk egy kávézóba ami legalább hangulatos volt.

Hazafelé Abir végig sírt, kiderült hogy a Gitáristen írt egy levelet a tunéziai szervezetnek hogy Abir folyamatosan szidja őket meg a török szervezetet meg Seyant mint török koordinátort. Nyilván ez akkora kamu hogy hihetetlen, Abir legfeljebb a Gitáristent küldi el napi kétszer az anyjába de az legalább jogos.
Azért megkérdeztem a Gitáristent is hogy ez mégis mi akart lenni; szerintem egy pillanatig nem érez megbánást, bocsánatot nem kért, azt mondja hogy ez egy félreértés volt és hogy mindenki követ el hibát. Meg ha sír és imádkozik akkor az ő vallásában Isten megbocsát neki. Szóval én ezzel beszüntettem vele a kommunikációt, az egy dolog ha az ember hülye, de ha mellé ostobán rosszindulatú is az már sok.

De nézzük a jó oldalát, semmi nem hoz úgy össze egy csoportot mint egy kis közös gyűlölet.

Öğrenmek

51. nap

Annyira nem volt jó ötlet teflon edény nélkül elkezdeni császármorzsát főzni, a művelet közepén lábast cseréltem annyira oda volt égve az alja, végül nem lett rossz de senki nem kért belőle meg sokat is kellett mosogatni. Mindegy legalább megpróbáltam. Ma tuti dönerezni fogok.

Volt török óra, igazából nincs nagyon koncepciója, kis nyelvtant veszünk aztán mindenféle random mondatokat kell fordítani. Tegnap Kalina nagyon elemében volt, az élethez nélkülözhetetlen mondatokkal mint "hol találok angol nyelvű mozit", "mikor gyerek volt még nagyon aranyos volt", "itt hagytál minket egyedül, szégyelld magad". Ezt az utolsót Yusufnak akarta mondani mert most egy másik csoporttal van és már két napja nem láttuk. Szerencsétlen tanár kicsit értetlenkedett néhány mondatnál de Kalina megnyugtatta hogy ha az ő angolját megérti akkor tud angolul. Mondjuk ha ebben mérjük akkor a világon senki nem tud angolul.

Este teknősözés volt, nagyon szakszerűen sétálunk továbbra is a parton és néha rábökünk egy lyukra hogy áhá ott van egy és örvedezünk vala. Valamikor a jövő héten jön a másik csoport, majd be kell mutatni nekik hogy mennyire profik vagyunk a teknős monitoringban. Remélem a gitáristen az alkalomnak megfelelően öltönyben fog sétálni.

Ma összeismerkedünk a másik csoporttal, délben kell a kapunál lenni hogy felszedjen a busz. Kalina szerint ván-tú-zíró-zíró hour. Kalina nem tud húszig számolni angolul.

Fodrász

50. nap

Úgy döntöttem hogy most már mindenképp kell egy hajvágás. Megkérdeztem Yusuftól hogy hol érdemes próbálkozni a faluban és a bevásárlás előtt útba ejtettem a fodrászatot is.
A fodrász nagy arc, Mehmed-nek hívják, és nem nagyon tud angolul. Meg magyarul se. Én meg megint elkövettem azt a hibát hogy majd csak elmutogatom hogy "csak két centit vágjál le a tetejéből hogy ne nézzen ki ilyen hülyén". A megoldás az volt hogy híres emberek neveit mondtuk, melyikre hasonlítson, nem igazán az én játékom mert fogalmam sincs hogy melyiknek van jó haja. Végül én megállapodtam Brad Pittnél, Mehmed meg mindenképp Justin Biebert akart. Sajnos nála volt az olló. De a végén szerinte Justin Pitt lett. Lehetne rosszabb is.
A bevásárlás remekül sikerült, úgy döntöttem hogy gyümölcsdiétán leszek 2 hétig meg néha elmegyek dönerezni. Esetleg ha valaki túl sokat főz akkor kérek a maradékból. Igazi fesztiválarc leszek a végére.

Origami

49. nap
Elmentünk hogy másodszor is előadjuk a darabot, de egyel magasabb szinten, az általános iskolásoknak. Az elején technikai nehézségek voltak a projektorral meg a zenével, a 70 db nyolcéves meg ott őrjöngött a színpad előtt de végül jól sikerült az előadás meg a prezentáció is.

Utána se mehettünk még haza, átmentünk egy másik iskolába hogy origamizzunk az ottani gyerekekkel. Az volt a terv hogy teknősöket hajtogatunk ami nem is lenne rossz, de sajnos még a csoport nagy részének is meghaladta a képességeit, így kicsit nehéz átadni a tudást a gyerekeknek úgy hogy még csak a nyelvüket se beszéljük.
A végén a beszámolók szerint nagyjából mindenki leült egy padhoz és megcsinálta az odahozott papírfecniket teknősnek. Én is meghajtogattam vagy húszat. De most legalább nagyon tudok teknőst hajtogatni. Kiosztottuk a festett kagylókat is, állítólag az összes gyerek az én nindzsás kagylóimra hajtott, ez egyiket le is fotóztam amint éppen örül hogy az enyémből kapott. Ez mondjuk a képen nem látszik de tényleg örült.

Este a teknősmentés alatt a gitáristen kiakadt valamin, eldobálta a 4 működő lámpából az egyiket ami eltört, inkább otthagytuk Lucával amíg lehiggad. Luca 10 perccel később utolért, Husszem állítólag éppen hason fekszik a homokban és gödröt ás, így otthagyta.
Aztán a Gitáristen is befutott, az út hátralévő részében próbáltam vele komolyan beszélgetni, tuti hogy nem fogott fel belőle egy hangot sem.
Sajnos most jutottunk el arra a pontra hogy kifogyott a kaja, el kellene mennem vásárolni mert az éhhalál elég szarul hangzik.

Előadás

48. nap

Reggel korán indultunk (jó 10-kor de az kora), közben rájöttem hogy ha a gitáristen táncával fejezzünk be a darabot akkor a gyerekek a kontraszt miatt lehet hogy úgy fognak emlékezni a színház részére mintha jó lett volna.

Az óvoda Mersinben van, nem tudom hogy magán vagy állami, mindenesetre az igazgatói irodában lévő egész falat elfoglaló tv alapján valószínűleg magán. Vagy csak ismerik a helyi polgármestert. Amúgy jó a hely, a hátsó udvarban mindenféle növényeket termesztenek, vannak csirkék meg juhok is, mivel a városi gyerekek amúgy nem látnának ilyet.

Meglepő módon mindkét előadás jól sikerült, a pelenkaszörny egy stílusváltás miatt átalakult Sátáni Skótszoknyává, de a kellő félelmet kihozza a gyerekekből. Sajnos a gitáristen nem túl jó szuperhősnek, kicsit félelmetes mikor egy fél centiről üvölti a szerencsétlen kislány arcába hogy most már jó lenne ha segítene szemetet szedni mert bizony még a végén a szemétszörny győz.
A kicsik arcán látszik a kognitív disszonancia, tudják hogy a szuperhősnek kellene drukkolni, de mikor ott áll egymás mellett a Szemétszörny és a Kifestett-kopasz nehéz nem az elsőnek szurkolni.
Végül győz az ész, jól összeszedik a szemetet. Persze én a legbüszkébb arra a srácra vagyok aki egyedüliként felvállalja az érzelmeit és hozzávágja az üres tejes dobozt a döglődő teknősökhöz.

Este nagyjából az utolsó közös étkezés folyik, holnapra elfogy a közös kaja, mindenki megy venni magának. Mindegy, én kiszámoltam hogy napi 4 döner mindenképp belefér, azzal meg ki lehet húzni 2 hétig.

Ma délben megint bemegyünk a városba, egy általános iskolában fog Juli előadást tartani, utána a nagy sikerre való tekintettel megismételjük az előadást. Remélem ez lesz az utolsó előadás, mert szerdán már gimnáziumba megyünk....
Bár rohadjak meg a pesszimizmusommal, eddig se jött be, remélem a 17 éveseknek is előadjuk az ördögi skót és a kopasz küzdelmét a teknősökért.

Főpróba

47. nap
Mivel hétfőn elő kell adni a színdarabot az óvodásoknak a vasárnapot a felkészülésre akartuk fordítani, befejeztük a jelmezeket, összegyűjtöttünk egy kis szemetet amit majd használunk az előadás alatt és a többiek egy lepedőre ráfestették a hátteret. Ez Kalinának nagyon nem tetszett, igazából fogalmam sincs hogy mi volt a konkrét baja, még mindig nem értem mikor angolul próbál beszélni, tippre elfogyasztották a kék festéket és nem tud több kagylót festeni. Minden esetre nagyon megsértődött és dühösen elvitte Abirt vásárolni a városba. Ez csak annyiban jött rosszul hogy Abir a darab része, és vele is kellene próbálni. Kalinát senki nem hiányolta.
Este azért csak visszaértek, 10 körül elkezdtünk próbálni. Szerencsére Georgiana 3 sör után tökéletesen tudja hozni egy ötéves szellem színvonalát ezért őt kértük meg hogy legyen a közönség, és nagyjából azt is hozta amire számítok az előadáson, szeméttel fogják dobálni a szerencsétlen Pelenkaembert, ahelyett hogy összegyűjtenék szépen külön a papírt külön a műanyagot. A Gitáristen meg nem tudja megjegyezni azt a három mondatot amit írtak neki törökül.
Húdealigvárommár.

Tanulás

46. nap

Mióta átálltunk a 2kor lefekvésre a reggeli kelés is kitolódott 10 körülre, így a nap nagyjából délben tud csak elkezdődni. Angela és Luca el akartak menni mersinbe, gondoltam velük megyek mert jobb dolgom úgy sincs, ettünk egy Burger Kinget aztán hazajöttünk, ennél mondjuk lehet hogy mégis lett volna jobb dolgom. Viszont legalább láttam a török "gyorséttermet", hát a sebessége vetekszik a teknősök partraszállásával, a fagyira a végén 20 percet kellett várni.

A nap további részében mindenki sokat tanult, például hogy nem nagyon vicces bezárni a mentort a szobájába mikor látszik rajta hogy ideges mert esetleg dühös lesz és szétrúgja az ajtót hogy kijusson.
De az is fontos tapasztalat hogy a Gitáristent nem nagyon lehet elkeseríteni semmivel, de ha valaki kiveszi a barátai közül Facebookon az összetöri a szerencsétlen lelkét és elkezd hazavágyódni.
Én megtanultam hogy érdekes meccset nem szabad török étteremben nézni, mert esetleg a hülye török zenére táncoló hülye vendégek idegesíteni fognak. (De legalább nyertünk öröm bódottá.)
Holnaptól pedig megtanuljuk hogy miért hülye ötlet hogy mindenki magának vásárol és főz mert az üvöltözős este sikeresen megszavaztuk hogy mostantól mindenki megkapja a kajapénzt és intézi a saját étkezését, nincs közösködés. Kalina tuti éhen fog halni mert első nap vesz egy cuki rucit a kajapénzéből.

Megint péntek

 45. nap

MSZM, a gitáristen nem is érti talán jobb is. Kiderült hogy ha a élő teknőst látok kijönni a vízből az rosszabb mint mikor csak döglöttet sodor a víz mert nagyon lassan mászik felfelé a parton és olyan szar érzés otthagyni a szerencsétlent de egy óra után van jobb dolga az embernek.
Este bl döntő, nem tudom hol nézzük de ha kikap a real akkor holnap ennyi poszt se lesz mert a parton fogok szomorkodni egy üveg sörrel.

MSZM

44. nap

Az éjszakai őrjárat miatt átalakítottuk a napirendet, mivel minden nap kettőig kint kell lenni a parton a délelőtti programokat eltöröltük, helyette esti és éjszakai program van. Sajnos ezzel az ebéd intézményét is sikerült eltüntetni, mivel Kalina akkor is kimegy a partra napozni meg jógázni ha 11 kor kelt fel és ő lenne a soros a főzésben. Legfeljebb majd ebédelünk négykor. 

Este nyilván parttakarítás, éppen egyedül voltam amikor megláttam egy teknőst 6 méterre a parttól. Végre, közel van, él remekül le lehet fotózni, ráadásul még csak sötét sincs és látszani fog belőle valami. De egyre közelebb jön. Tuti jön tojást rakni, sok hülye meg azt hiszi hogy csak éjszaka csinálják, de ez itt és most kijön és tojást rak, kicsit hátrább is megyek, de nagyon csendesen hogy ne riasszam el. Kicsit furcsán mozog ez a teknős. Lehet hogy sérült. Még jobb mint a tojásrakós, megmentek egy szerencsétlen bajbajutott állatot what a glorious day. Hopp kiért a partra. Ki gondolta volna, hogy húsz percig tart amíg a szerencsétlen döglött teknős megteszi azt a 10 métert a partig a hullámok hátán.

Még az éjszakai őrjárat előtt beállított Seyhan beszélgetni a programról, remek volt sikerült berobbantani a feszültséget ami az elmúlt héten itt volt, volt itt minden sírás, üvöltözés mindenkirohadjonmeg, partytime. Bár a kedvencem Kalina volt aki csak feljebb tekerte a hangerőt az Ipodján és tovább festegette a kagylóit.

A végén ittam egy sört és mindenkivel kibékültem. Remek nap volt.

 Legalábbis ennek a kettőnek tuti.

Tojásrakás

43. nap

Megint partot takarítottunk, mint kiderült nem vagyunk nagyon szakszerűek, elvileg elsőre csak a nagy szemeteket kellene összegyűjteni mindenhol, és csak miután az megvan leállni a kis darabkákért. Igazából érthető, így tényleg lehet hogy akár a halászkunyhók utáni részt is ki tudnánk takarítani. És még csak meg se vagyok lepődve, hogy a csoport még a szemétszedést is el tudja rontani.

Mindenesetre fél 11 után senki sem dolgozik szívesen, ilyenkor lehet Facebook partyzni, vagy napozni a parton.

Délután hirtelen előtört a mélységből a szemétszörnyes előadás, kiderült hogy jövő héten valami óvodában elő akarják adni. Ennek örömére próbáltunk. A Gitáristent szerep szerint (!) fejbe kell vernem egy kólásüveggel, ráadásul a végén tényleg lesz tánc. Viszont a fejem nem látszik a maszkban és mivel a végén halott vagyok, a táncban se veszek részt. 

Elkezdődött a tojásrakó időszak, este tízkor elindultunk a partot figyelni hogy látunk e teknősmamákat. Elég relaxálós dolog lesz a későbbiekben, ha látunk egyet fészket ásni akkor egy-két ember ott marad hogy figyeljen a kutyákra meg az emberekre hogy ne zavarják, utána meg visszakísérik a vízig. Viszont amíg fészket ás, az eltarthat 2 óráig is. Kíváncsi leszek hogy Kalina mit fog kezdeni a feladattal mondjuk éjféltől kettőig mikor normális esetben tízkor elmegy lefeküdni. Vagy a gitáristen aki egyszer állítólag 15 percig képes volt csöndben egy helyben ülni, de ezt se látta senki és nem is hisszük el.
Persze ők nem tudják hogy ez lesz a feladat mert az őrjárat közepén mielőtt Yusuf elmesélte volna hogy mi lesz a feladat megunták és hazamentek.

De legalább 5 hét után láttam élő, nem sérült tengeri teknőst. Már megérte.

Killingspree

42. nap

Reggel szinte hihetetlen de parttakarítás, Georgiana nem jön, éppen haragban van a világgal, bár elég idegesítő amikor 10-kor oszt meg valamit a Facebookon „good morning” aláírással, míg mindenki más már nyolc óta a parton szenved. Később se jobb, látványosan elvonul a másik lakásba valamit csinálni.

Ebédre megint kreatívkodás van, Juli csinál valamit sok zöldségből meg rizsből, szerencse hogy minden étkezéskor mindenki nagyon éhes.

Délután törökóra, az accusativ és dativ nekem már kicsit sok, mondjuk a csoport is így van vele, mikor a tanár felajánlja hogy mondjunk példamondatokat amiket majd közösen lefordítunk mindenki nagyon csöndes lesz, az oktató meg inkább befejezi az órát.
Pedig tényleg remek szórakozás összerakni olyan szavakat mint „uyumayackiniz”. Ebből az „uyu” a szó. A többi a toldalék. Amúgy azt jelenti hogy nem fognak aludni.
Georgiana persze látványosan szenved még mindig, ennél már csak az látványosabb ahogy mindenki leszarja. Bár engem kezd kicsit idegesíteni. Főleg azzal hogy egy hete nem szól hozzám nyilván fogalmam sincs miért.

Délután Angelával bemegyek a boltba, még mindig hihetetlen hogy itt az egy kiló citromért 2 lírát kell fizetni. Angelának mondjuk annyit se mert az öreg boltos be akar vágódni nála a kiló ingyen citrommal.

Este vacsora előtt jutok el arra a pontra hogy beszélgetek Georgianával mert még egy nap és valaki megüti. Szerencsére a tréningen egy egész délelőttöt szenteltünk a konfliktuskezelésre és a kommunikációra szóval a tudás és az igazság az én oldalamon áll mi baj lehet.
15 perc alatt elérem hogy ne megossza a gyűlöletét az egész világgal hanem irányítsa az egészet rám. Hát írjuk be félsikernek. Talán ha egy egész napot a kommunikációra szántunk volna az „ez nem verseny, dolgozzatok együtt” játékok helyett…..

Este még a Gitáristennel is sikerül egyet ordibálnom, ha sikerül tartanom ezt az ütemtervet akkor a hét végére már senki nem áll velem szóba csak a teknősök meg a kóbor kutyák.