KÁCIÓ

58. nap

Elég rohanós lett a reggel, Kalina háromnegyed kilenckor kopogott be hogy akkor ugye tudjuk hogy fél tízkor indulás van. Persze a két hónap alatt most volt az első alkalom mikor a fél tíz tényleg fél tízet jelentett.
Mindegy elmentünk Mersinbe hogy találkozzunk a másik csoporttal; meglátogattuk a városházát (enyhe deja vu), de ezúttal magával a polgármesterrel találkozunk. Mondjuk Ő a törökös pontossághoz tartotta magát de ez a fél óra várakozás olyan otthonos volt a reggeli pontossághoz képest. Végül semmi érdekeset nem mondott, de a végén kaptunk csokitojást és csinálhattunk közös képet a polgármesterúrral. #Bestdayever.
Ebédelni elvittek a hotelbe ahol a másik csoport lakik, itt beszélgettem Luca jelenlegi kiszemelt nőjével. Luca mindig kiszemel valakit akibe nagyon szerelmes lesz de aztán az esetek nagy részében egy szót se beszél velük.Na ezzel a csajjal beszél, így az egész csapat azért harcol hogy összejöjjenek. Kivéve a Gitáristen aki nem veszi a lapot és folyamatosan menne velük ha nem fognánk le.
A csaj amúgy operaénekesnek tanul és megmondta hogy szükségtelenül magas vagyok. OK.
Sajnos még nem volt vége a programnak, a környezet napja alkalmából az IQ fighterek csináltak transzparenseket (fantasztikusak: van sablon  "SOS turtles", van kicsit buta "Safe me" és van kicsit erős "Dont throw your FUCKING garbage on MY earth"), ezekkel kellett a helyi plázában tüntetni. Szerencsére én lecsaptam egy elég ártatlan "június 5, a környezet napja" feliratúra így nem égtem annyira. Bár olyan profi sosem leszek mint Georgiana aki elment shoppingolni a tüntetés helyett.

Este olyan erős szél fújt hogy inkább nem mentünk teknőst menteni, ilyen hullámzásban úgysem tudnak kiúszni a partra. Gondolom.
Ja a mi lakásunkban nincs víz tegnap óta de ezt a másfél napot fél lábon is. A repülőről csak nem dobnak le mert büdös vagyok.