60. nap
Hát vége van. Most lehetne az, hogy leírom az utolsó napon
mi történt, hogy délelőtt tényleg elment a víz a másik lakásból is, hogy
elmentünk még utoljára dönerezni, hogy még egyszer végigmentünk a parton, hogy
a végén csak sírtak a lányok, hogy meg vagyok áldva a gitáristennel és egészen
Isztambulig elkísért. Vagy írhatnék arról is, hogy mi fog hiányozn:i reggel a
tengerre hangjára ébredni, egy borzalmas kávé társaságában hajnalban blogolni, játszani
a gyerekekkel akik mindent amit csinálsz feltétlen ámulattal figyelnek, este
meginni egy sört az erkélyen miközben a nap lassan lemegy a város mögött,
éjszaka sétálni a parton és figyelni hogy hátha egyszer egy szerencsétlen
teknős tényleg segítségre szorul, elmenni valahova közösen enni, vagy
egyszerűen csak hallgatni hogy milyen szürrealisztikus dolgokról tudnak a
többiek órákon keresztül beszélgetni. Vagy csak egyszerűen csak írhatnék a
csoportról is, két hónap alatt mindenkitől kaptam jót és rosszat is, de így a
végén senkire nem mondanám hogy nem kellett volna a csapatba. Persze írhatnék
mindenféle nagy szavakat is a lezárás kapcsán, hogy mennyit tanultam
elfogadásról, toleranciáról mennyire megismertem magamat és mennyivel jobb
ember lettem, nagy szavakat barátságokról és életre szóló élményekről.
De így hajnali háromkor az isztambuli reptéren félig
halottan nem fogok ilyeneket írni. Különben is hülyén néznék ki ha véletlenül
megkönnyezném az emlékeket.
Nem olvastam vissza egy blogbejegyzésemet sem. Nem tudom
hogy milyennek írtam le ezt a két hónapot. Ismerve a stílusomat valószínűleg a
gúnyos elégedetlenség lehetett a fő irányvonal. De minden nehézség és hülyeség
ellenére élveztem ennek a két hónapnak minden napját, és egy pillanatig nem
bántam meg hogy belevágtam.
Á az utolsó bejegyzés utolsó bekezdése. Ide kéne valami
nagyon mélyet írni ami megmarad az olvasókban és legalább egy kis könnyezésre
készteti őket. Azt hiszem erre a legalkalmasabb ha felidézem a Gitáristen
elköszönését:
„Im Houssem, 21 years old. I came here as a tunisian man,
and i leave as a tunisian man.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése